Egy szolid délután

Fekete, szűk, magasított derekú szoknya, fehér , szűk blúz, mellközépig kigombolva. fekete melltartó. Fehér, vékony öv. Fekete neccharisnya. Magassarkú, fekete cipő. És ülök az író asztalon. Keresztben a lábaim. Egy gyorsíró mappa a kezemben, a másikban ceruza. Én írok. Ön, Uram, diktál.

De nagyon gyorsan diktál. És az igazat megvallva én egyáltalán nem tudok gyorsírni. Nem is értem, miért erőlteti ezt a dolgot, hiszen alapvetően nem a gyorsíró tudásomért alkalmazott. Különben is, ma már mindenki diktafont használ. Vagy valami ilyesmit.
-Igazgató úr! Lemaradtam! Nem diktálna kicsit lassabban?
-Cicus! Ennél lassabban nem lehet! Tudsz te egyáltalán írni?
Odajön hozzám, megsimogatja az arcom, megcsókol, majd belenyúl a blúzom kivágásába, és megmarkolja a mellem. Tovább gombolja a blúzom és kiemeli a melltartóból a melleim. És folytatja a diktálást. Hát, a helyzetem nem sokat javult. Most, ezután a csók után képtelen vagyok az írásra koncentrálni. Még úgy sem megy, mint eddig.
-Igazgató úr! Nem megy. Kérem, bocsásson meg, de képtelen vagyok figyelni.
-Kurvára nem érdekel, hogy mire tudsz figyelni, vagy mire nem. Az a dolgod, hogy tedd, amit kívánok tőled.

És odajön, belemarkol a hajamba, hátrahúzza a fejem, a szemembe néz és megcsókol. Tudja, pontosan tudja, hogy ettől elvesztem az eszem. És direkt csinálja, hogy ne tudjak figyelni arra, amit tennem kéne. Bár, lehet, hogy nem is diktálni akar, hanem valami egészen mást.
-Vetkőzz, Cica!
Blúzom leveszem, szoknyát kigombolom, lecsúszik rólam. A neccharisnya alatt nincs bugyi. Csak a harisnyatartó.
-Helyes! Látom, azért valamit tanultál az utóbbi időben. - És belemarkol a pinámba. Keményen. Felszisszenek a fájdalomtól.
-Kuss!
És újból belemarkol egyik kezével a pinámba, a másikkal pedig a hajamba. Belenéz a szemembe, és megkérdezi.
-Mit is szeretnél most csinálni? Hadd halljam!
-Szeretném, Uram, ha a faszát magamban érezhetném. Szeretném, ha szexuális vágyainak a tárgya lehetnék. Ha kényére-kedvére használna. És szeretnék végre elélvezni Uram engedélyével.
-Miért, kicsim? Mostanában nem jutottál hozzá?

(Miért kérdezi ezt meg? Gyűlölöm, amikor ilyen. Nagyon jól tudja, hogy egy hete minden nap elvisz odáig, hogy már csak pillanatok kérdése lenne. Aztán meg abbahagyja. És egy hete nem élvezhettem. Se kicsit, se nagyot. Csak azért, mert azt a hülye vacsorát leégettem.)

-Nem, Uram. Nem engedélyezte.
-Miért is?
-Leégettem a vacsoráját. Figyelmetlen voltam. Kérem, ne haragudjon rám. Többet nem fog előfordulni. Nagyon fogok figyelni legközelebb. De megszólalt a telefon, fel kellett vennem.
-A telefon. Értem. És a telefon fontosabb volt számodra, mint én.
-Nem, uram, dehogyis! Számomra Ön a legfontosabb a világon.
-Akkor hogy is volt az a vacsora leégetés? Ne hazudj, mert azt nagyon megbánod!!!


(Tudja. Pontosan tudja, hogy nem volt semmilyen telefon. Egyszerűen szar napom volt. De végre kisütött a nap, melegen cirógatott, miközben mentem hazafelé. És szexet akartam, semmi mást. Gondoltam, attól majd megnyugszom. De Te dolgoztál. És azt mondtad, csak későn érsz haza. Lehet, hogy már alszom is, mire hazaérsz. Csak üssek össze valami kaját, aztán nyugodtan feküdjek le. Nem kell, hogy megvárjalak. Szóval, Benned nem bízhattam. És nagyon akartam egyet élvezni. Gondoltam-persze, most már tudom, hülye ötlet volt-elintézem. És Te sose tudod meg. Ezért aztán ahogy hazaértem, előszedtem a gésa golyókat, és beraktam őket. Előzetesnek. Nekiláttam a vacsorád elkészítésének. Aztán amikor a pucolással, előkészítéssel végeztem, feltettem a kaját főni. És bementem a szobába. Kivettem a golyókat. És elővettem helyette a vibrátort. A felpumpálhatót. A feketét. És el kezdtem használni. De nem akartam elkapkodni. Bár inkább siettem volna. Mert annyira jól éreztem magam, hogy elfelejtettem azt a nyüves vacsorát. Még szerencse, hogy a konyha nem égett le. De a lábost ki kellett dobnom. És Te persze siettél haza. Ha tudom, hogy időben hazaérsz, biztos nem kezdek bele önállóan. De nem erre számítottam. És érezted az égett szagot. Nem volt vacsi. Ott álltam bőgve, halál idegesen a konyha közepén. És nem jutott más eszembe, csak a telefon. Azt tudtam, ha megmondom, hogy maszturbáltam és nem kértem rá engedélyt, nagyon megbüntetsz. Még a múltkori miatt is sajgott a fenekem. Pedig akkor nem is engedély nélküli maszturbáció miatt kaptam ki. Csak simán késett a vonatom, és 16:00 helyett 16:08-kor értem Hozzád. Akkor is hogy kiakadtál. Mit kapnék, ha kiderülne ez a sokkal, de igazán sokkal nagyobb bűnöm? Hát hazudtam azt a fontos telefont. És te úgy tettél, mintha elhinnéd. De azóta nem engedted, hogy elélvezzek. És nem csak szimplán nem engedted. Minden este, minden délután és minden reggel el kezdtünk játszani. Aminek a vége persze az lett, hogy borzasztóan beindultam. Úgy vágytam Rád, hogy majd szétcsattantam. És meg is kaptalak minden áldott alkalommal. De szóltál, hogy mikor érzem, hogy csak pillanatok választanak el az élvezettől, szóljak. És még ez is. Hogy nekem kell miatta szólnom, amikor pontosan tudod, hogy mikor hol járok. És amikor szóltam, simán kivetted a farkad belőlem. Beleraktad a számba. Leszophatsz, mondtad minden alkalommal. És én megtettem, de azt hittem, belezavarodok. Te egyre nagyobbakat élveztél. Én meg már tegnap bőgtem kínomban. És ma rákérdeztél.)


-Nem telefon volt, Uram.
-Hát mi, kiscica?
-Azt hittem, nem ér haza időben. És nagyon vágytam a szexre. Nem akartam zavarni a munkahelyén. És a vacsora közben maszturbáltam. Nagyon belemelegedtem, Uram. Végig Ön járt az eszemben. És elfeledkeztem a vacsoráról.
-És mond csak, Édesem! Nem lett volna egyszerűbb az elején bevallani az igazat?
-De, Uram. Ostobaság volt tőlem. Kérem, ne haragudjon rám. De azóta úgy érzem, nagyon megbűnhődtem.
-Megérdemelted?
-Igen, Uram. Ennél többet is. De kérem, ne haragudjon rám. Többé nem fog előfordulni.
-Mi, kiscica? Mi nem fog előfordulni?
-Nem maszturbálok engedély nélkül. És hazudni sem fogok.
-Igen, ebben egészen biztos vagyok. A héten jól megtanultad a leckét. De még nincs vége. Mennyi ideig tartott ez a kis engedély nélküli akciód?
-Talán egy fél óra?
-Hm. 30 perc. Akkor most szépen idefekszel a térdemre. És a 30 perc miatt kapsz 30-at a fenekedre. Számolod. a végén megköszönöd. Értetted? Amit nem számolsz, az nem érvényes. Kiabálni tilos.
-Igen, Uram.

És már mentem is. Szoknya már nem volt rajtam. Bugyi meg eleve nem. Tehát csak rá kellett feküdnöm a térdedre. De még nem ütöttél. Csak simogattad a fenekem. ezt is utálom. Amikor váratlanul jönnek az ütések. Tudom, hogy lesznek, de hogy mikor? Amikor játszol velem, mint macska az egérrel. De ilyenkor sosem én vagyok a cica.

Aztán felhúzod a fejem a bal kezeddel a hajamnál fogva, lehajolsz hozzám és megcsókolsz. És a jobb kezeddel ütsz. Jézus! Így nem tudok számolni.....Tovább csókolsz és tovább ütsz. Én meg olvadok. Már olyan nedves vagyok, hogy lassan a combomon folyik végig a nedvem. Imádlak!!! Lehet, hogy Te számolsz, én azt hiszem, különben is képtelen lennék rá. Mert egyszer csak abba hagyod. Talán meg volt a 30. És talán nem is akartad, hogy számoljak. Nem szólsz, csak lenyomsz a földre és a fejem a lábadközé húzod. Kigombolom a nadrágod. Felemelkedsz a székről, kiszabadítom a farkad. Kőkemény. Fejem rányomod. Most sem szólsz, de nem is kell. Tudom a dolgom. Lelkesen szopom a farkad. És persze arra gondolok közben, hogy ha jól csinálom. talán megkegyelmezel ma, és végre elélvezhetek. Hiszen bevallottam, mit tettem. Pár percig szopatsz, aztán felállítasz. De még mindig nem szólsz hozzám. Miért nem, miért nem? Előrelöksz az asztalra. És a farkad bennem van. Finoman, majd egyre vadabbul jársz bennem. Zakatol az agyam. Kell most is szólnom? Most nem mondtad, de semmit sem mondtál. Talán elfelejtetted? Vagy most élvezhetek?

-Uram! Kérem! Mindjárt élvezni fogok!
-Igen, szerelmem, ez a cél!
Óh! Megkönyörültél rajtam! Hatalmasat élveztünk. együtt. Levegőt alig kaptam. Azt hittem elájulok a boldogságtól és a felszabadultságtól.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm!