A vörös szoba titka

- Megírhatom a játékunkat?
- Szeretnéd megírni? Átélni izgalmasabb volt.
- Átélni izgalmas volt! Tökéletes! Csak akkor írom meg, ha beleegyezel.
- Nyugodtan írd meg!

Kaptam egy levelet. Csak ennyi volt bent:

Szeretettel várom az ünnepnapokon !

Mikor is van a legközelebbi?
A szülinapom már elmúlt egy hónapja, aug. 20 most volt. De a névnapom szeptemberben lesz. Az Önnél ünnepnek számít?

„Ünnepnap az, amikor Veletek találkozhatok. "
Ezek alapján akár az év bármely napja is lehet ünnep. A névnapja főleg.
Örömmel tartanék Önnek egy felejthetetlen névnapot szeptemberben.

Szeretném azt a névnapomat, nagyon. Tetszik a stúdiója!

Várom, Önt!

Összekevertem a vonatokat. Már rég nála kéne lennem. Rám telefonál. Nyomkodom a telefonom. Rájövök a tévedésemre. Simán megpofozhatna. alapból. Mert megvárattam. Észrevesz. Elém sétál. Megfogja a vállam, megszorítja, maga felé fordít. Érzem az erejét. Tetszik, ahogy az első pillanattól kezdve irányít. Tetszik a borostája. Nekem hagyta meg, mondtam, hogy szeretem, ha van. Beülünk az autóba. Beszélgetünk. Elővesz valamit. Nem látom, mi az. Bekapcsolja, a kezembe nyomja. Egy csiklóizgató. Ott rezeg a kezemben.
- Tedd szét a lábaid, húzd el a bugyid, és rakd fel magadnak. A csiklódhoz kell érnie. Közben változtatom a rezgéseket. Így fogunk beszélgetni. El van sötétítve az ablak, nem látnak be. De ha belátnak, az sem baj. Had nézzenek, ha akarnak.
Nem zavarna, ha meglátnának, de vezet, nagy a forgalom, senki nem figyel. Mindenesetre izgató a gondolat, hogy megláthatna valaki… És közben tényleg változtatja a rezgéseket. Mesélek, válaszolok, mondom, amit akarok, de néha elakad a hangom. Nagyon jó érzés! Kell egy ilyen otthonra is!
- Mondjad, csak mondjad! Beszélgetünk!
Néha elfelejtem, hol is tartottam, mit is akartam éppen mondani. Ő megint állít valamit rajta, én megint elfelejtettem, mit is akartam mondani. Úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Aztán megérkezünk.
- Szállj ki! Az bent marad. Így gyere.
- Nem fog kiesni?
- A bugyid bent tartja.
Igyekszem feltolni, amíg csak tudom. De nem túl hosszú, nem csúszik nagyon be. Csak a bugyimban bízhatok. Nagyon síkos. Már a bugyim is nedves, összeszorított combokkal lépdelek. Basszus! Ha ez kicsúszik!
Emeleti lakás. Belépünk. Előre enged. Kicsi előszoba. És velem szemben az ajtó. Kinyitja. Sötétség, nincsenek ablakok. Lámpát kapcsol. Gyönyörű! A falakat tükrök borítják, minden vörös és fekete. Eszközök sokasága…A látványtól is felizgultam volna. De ott a csikóizgató bennem.
Közben kioldja a ruhám pántját. Elmegyek tusolni. Kiveszem a puncimból, ami eddig izgatott. Még mindig rezeg. Megnézem. Ragad a nedvemtől. Hallom, hogy zene szól. Valami egyházi. Mintha gregorián lenne. Törölközőbe csavarva lépek be a gyönyörök kamrájába. Letépi rólam.
- Állj középre! Szembe a tükörrel! Add a csuklód!
Felkerül a bőr csuklópánt, majd a bokámra is kapok kettőt. Karom felemelem, és már köti is ki őket. A lábamat terpeszben rögzíti. Maszkot húz a fejemre. Fényképezni kezd. A maszkon kicsi lyukak. Alig látok valamit, de előttem ott a hatalmas tükör. Nézem magam. Kiszolgáltatott vagyok. Becsukom a szemem, de úgysem látszik. Lassan átadom maga a teljes megsemmisülésnek. Tegyen velem, amit akar. Nem számít már semmi. Az övé vagyok. És Ő nem is teketóriázik. Megszorítja a mellem, a mellbimbóm, megcsavarja a bimbókat. Sziszegek.
- Nyögj csak, hallani akarom! De nem érdekel.
Nem is. Csipeszek kerülnek a mellemre. Érzem, ahogy összeszorítja a mellbimbóimat. Ettől mindig nedves leszek. Többet is felrak köré. Ott nem fáj, alig érzem. Aztán a puncimra rakja őket. Szeretem, ha megszorítják a csipeszek a nagyajkakat. Rakja rám a súlyokat. Kicsiket. Húzzák a mellem, húzzák a puncim. Ő fényképez. Aztán a kis súlyok lekerülnek rólam. Előveszi a nagyobbakat. Ez már ugyancsak húz mindenhol. A mellemen 4-5 darab is van. A puncimon-a végén elárulja - kilencven dekás leng. Külön-külön kilencven. Megmozgatja őket, összekoccannak.
- Ezt akartad, kurva? Erre vágytál? Kurvára ezt akartad?
- Igen, Uram, ezt akartam.
Belém nyúl. Érzem, hogy egyre nedvesebb vagyok. Lefényképez megint. Aztán hoz egy gömbvibrátort. A csiklómhoz nyomja. Istenem! Megsemmisülök! A mellem majd leszakad, egyre jobban fáj, a csiklóm bizsereg, annyira vágyom rá, hogy megdugjon, hogy a puncim kitöltse. Úszom a megsemmisülés felé. Egyre közelebb vagyok. De nem engedi. Elkapja a csiklómtól a vibrátort. Rángatóznék a legszívesebben, de nem teszem. Baromian fájna a súlyok miatt, másrészt tudom, hogy tudja, ezt kívántam. Hogy elvigyen odáig, ahol csak egy pillanat lenne, és meg sem állnék az orgazmusig. Aztán ne engedje. Tapasztalt Dom. Tudja, hol, mikor kell megállnia.

- Nyisd ki a szád!
Beleköp.
- Milyen volt, ribanc?
- Undorító, Uram.
- Nyisd ki a szád!
Megint beleköp.
- Milyen volt, ribanc?
- Izgató volt, Uram!
- Kurvára izgató volt? Nyisd ki a szád!
Beleköpött megint.
- Milyen volt ribanc?
- Kurvára izgató, Uram.
A megalázottságtól volt izgató. Undorító volt másodszor is, harmadszor is. De megteheti velem. És meg is teszi. Érzem, egyre nedvesebb vagyok. És egyre kiszolgáltatottabb. Nem bánom. Leszedi a súlyokat. Megkönnyebbülök.

Nem sokáig. Ráköp a mellbimbómra, és felrak valamit rá ismét. Bimbószívók. Mindkettőre felteszi, majd a csiklóm következik. Arra is felrak egyet. Nem érzem, hogy fájna, de szeretem, ha a mellemet gyötri. A csiklómon sokkal kellemetlenebb. Kicsit megütögeti őket. Na, ezt már inkább érzem.
- Érzed, milyen rabszolgának lenni? Milyen a kiszolgáltatottság érzése?
És újabb képeket készít. Távolról, aztán egészen közelről is, hogy a mellemen a bimbószívók, és a csiklómon a csiklószívó jól látszódjon. Nem siet. Mire végez, beledagadtak a bimbók a szívóba. Nem fájt, mégis megkönnyebbülés, hogy leszedi. Megköszönöm.

Elfordul, hallom, ahogy a fólia reped, majd elém lép, hoz valamit. Egy kósza gondolat repül keresztül az agyamon. És máris érzem a fájdalmat a mellemben. Tudom, mit tett velem.
- Tudod mit csináltam?
- Igen, Uram. Tű.
- Tabud volt. Mondtam, hogy megteszem. Akarod látni?
- Igen, Uram, szeretném.
Leveszi a maszkot. Nézem a tűt a mellemben. Mennyire féltem tőle! És szinte nem is fájt.
- Akarsz még bele?
- Nem tudom, Uram. Legyen úgy, ahogy Ön akarja.
Rám néz, majd elfordul, és hoz egy újabbat. Nem merek odanézni. Most megint félek. Észre is veszi.
- Látod, amíg nem tudtad, hogy mi az, nem féltél tőle. Most már tudod, megint félsz.
Igaza van. Le kell győznöm a félelmem. Bök. Most jobban fájt, mint az előbb. Mégis örülök neki, hogy megtette. És annak is, hogy nem hagyja abba. Csinálja csak, szeretem ezt az érzést. Azt, hogy megteheti velem. És tudom, nincs vége. A másikba is belebök kettőt. Sziszegek. Tudom már, hogy kibírom, tudom már, hogy alig fáj, de mégiscsak tűk. Aztán apró súlyokat akaszt a tűkre.
Sosem hittem volna, hogy ezt én valaha kibírom. Most már vágyom is rá. Elviselem, mert azt akarja, hogy elviseljek mindent, ami Uramtól jön. Izgat, hogy többet vár el tőlem, mint amire képesnek tartottam magam. Egyre nedvesebb vagyok.
- Nézd meg őket! Milyenek?
- Szépek, Uram!
- Kurvára szépek, ribanc?
- Kurvára szépek, Uram.
Lefényképezi a mellem. Majd leakasztja a súlyokat, kiszedegeti a tűket. Vér serken a nyomukban. Egy csepp, alig valami. Bíborvörös cseppek a bíborvörös szobában.
- Szépek, ribanc?
- Nagyon szépek, Uram.
Lefényképezi a vércseppeket a mellemen. Majd letörli, lefertőtleníti. Elővesz valamit, sosem láttam még ilyet. Egy bőr, pántnélküli melltartó. Csak lyukas a bimbóknál. Finoman a mellemre rakja, majd picit rá is nyomja. Rám mosolyog. Csibészesen.
- Legközelebb ez lesz. Érzed? Mit érzel?
- Szúr, Uram!
Kifordítja, látom a belsejét. Tele van tűvel. Nem olyan vékonnyal, ezek nem fognak belém fúródni, csak szúrni. Bár ki tudja, lehet, tévedek.
- Legközelebb bele szúrom a mellbimbódba is a tűket. Hármat.
Csak egy apró rémület. És már tova is illant. Vágyom rá, hogy átszúrja őket. És megint nedvesedek.

Hozza a gömb vibrátort. Nekem nyomja. Nyögök. Egyre hangosabban. Szeretném, ha ott tartaná. Szeretnék könyörögni neki, hogy ne vegye el. Szeretném, ha hagyná, hogy elélvezzek. Tudom, hiába tenném. Ő dönt. Erről is. Mindenről. Rólam. Egyre jobban vágyom a kielégülésre.
- Nem! Csak ostortól élvezhetsz el! Megtanulod, hogyan kell elélvezni a fájdalomtól.
Sosem verték még el a puncim. Kioldja a láncokat. Felül a deresre.
- Térdelj le elém! Szopjál!
Bekapom a farkát. Szopni kezdem. Finoman próbálom, de nem erre vágyik.
- Szopjad rendesen, erősen!
Igyekszem erősen szívni, belefúrni a nyelvem a végébe.
- Nyald a golyóim! Nyald a seggem!
Nem nyalom. Bekapom, úgy szívom őket. Egyiket, másikat. Aztán nyalom a fenekét. Vissza a golyókra. Örömöm lelem benne, de Neki is jól esik.
- Kurva jó!
Egyre hevesebben szopom a golyóit, tetszik, hogy megdicsér. Felválta nyalom a seggét, szopom a golyókat. Aztán feláll, és engem is felállít.
- Terpesz! Hátra a kezeket! Úgy!
Paskolót hoz. Ütni kezdi a puncim. Hol az egyik, hol a másik felével.
- Érzed a különbséget? Milyen?
- Érzem, Uram. Az egyik fele sima. A másik durva, rücskös.
- Mondd, hogy mikor melyikkel ütök.
Csapkodja a puncim, a combom. Érzem a különbséget, hogyne érezném. Mondom is, mikor mit érzek. Aztán felfektet a deresre. A hátamon fekszem. Karjaimat, lábaimat széttárom, felemelem, így rögzíti őket. Nyitva a puncim. Azt tesz, amit csak akar. A kezében egy korbács. Félelmetes. Rövid, sok ágú. Csapkodni kezd vele. A puncim, a csiklóm, a mellem. Nem üt nagyot, mégis visítok. Rángatom a láncokat. Fáj. Nem is tudok másra gondolni, csak a fájdalomra.
- Ne kiabálj, mert betömöm a szád, érted?
Igyekszem elcsendesedni. Néha sikerül is. A karomat harapom, csak ne kiabáljak! A mellemet veri. Ez nem fáj annyira. De ott csapkod a fülem mellett, ezért cseppet sem kevésbé rémisztő.
- Emlékszel, mit mondtam? Csak akkor élvezhetsz el, ha az ostortól el tudsz! Figyeld, melyik mennyire izgat. Sokat kipróbálok rajtad. Annyira fáj, amennyire én akarom. Nem ütök nagyokat!
És valóban, hozza az ostorokat. Egyiket a másik után. Rövidet, hosszút, feketét, vöröset. Csapkod, visítok, rám szól. Tényleg nem akarom, hogy bekösse a szám, összeszedem magam. Ahogy a mellem veri, az nagyon izgató. A puncim egyre pirosabb. Szóvá is teszi. Pálcát hoz, azzal veri a puncim, a talpam. Ez egészen másfajta fájdalom. Majd megint előveszi a vibrátort, neki nyomja a csiklómnak.
Ettől megőrülök. Öt másodperc alatt élvezet közeli állapotba kerülök. Remegek a vágytól már megint. Izzik a puncim. Annyira kívánja, hogy Uram megbassza. És megint nem enged elélvezni.

Kivisz a fürdőszobába. Bemászok a fürdőkádba. Ő is utánam. Ott áll fölöttem. Nyitva a szám.

Visszamegyünk a vörös szobába. Most az ágyra fektet. Derekam alatt támasz, egészen kiemel. Megint ostorral csapkod. Leginkább a melleimet.
- Kurvára izgatóak a melleid!
Majd eltűnik. Nem sokára előkerül. Kezében gyertya, meggyújtva. Rám köp. Viasz csepeg a megcsapkodott melleimre. Alacsonyan tartja a gyertyát. Éget. Nagyon. Majd a puncim, a csiklóm a soros. Folyik a viasz. Ahogy egyre vastagabb rajtam a viasz réteg, úgy egyre kevésbé fáj. De izgató ez a fájdalom. Gyötri a testem. Kiszolgáltatott vagyok ismét. Eszébe jut valami más. Hallom, nyitja a hűtőajtót, hallom a víz zuhogását. Jégkocka! Nem tévedek. Az előbbi forróságot jéggel hűti le. Fényképeket készít. Tetszik neki is a látvány. Egyre izgatottabb leszek már megint. Amikor végez, lassan leszedegeti rólam a megdermedt viaszt. Megmutatja. Ott a mellem viaszmása a kezében, és ott a puncimé is.
Kezére gumikesztyűt húz. Síkosítót tesz rá. A puncimhoz közelít. Szinte pillanatokon belül bennem van az ökle. Játszik velem, mint macska az egérrel. Lefényképezi, ahogy öklöz. Több képet is készít. Nekem is tetszik. Nem csak a látvány, az érzés is magával ragad. Felmutat egy fekete análplugot. Iszonyú nagynak tűnik. Óvszert húz rá. Lassan betolja a fenekembe. Feszít, egyre jobban feszít, egyre jobban nyöszörgök. Félek, nem megy belém. Nyugtat.
- Szépen tágulsz, ne félj! Tágul rendesen.
És érzem, becsusszan a helyére. A feszítő, kényelmetlen érzés eltűnik. Most már imádom! Jó érzés, ahogy kitölti a fenekem. Nem adnám semmiért! És megint betolja az öklét. És a csiklómhoz nyomja a vibrátort. Dobálom magam, nem tudom, csak nyöszörgök, vagy éppen üvöltök… Közeledik az extázis. Az idő megáll egy pillanatra, vagy ha nem, hát megállítanám! Talán percekig is élvezek. Nem csak a puncimmal, testem minden porcikájával. Észre sem veszem, hogy már nincs a derekam alatt semmit. Az ökle sincs bennem, a vibrátor is eltűnt. A farka a számban. Szopom hálásan. Tényleg hálásan. Aztán eltűnik. Egy rúd vibrátort tol belém. A kezeim még kikötve, egyiket kioldja.
- Basszad meg magad! Alulról, hogy lássam a pinád! Megfogom a vibrátort. Nagyon vastag. Nyomom befele, kérem, hogy oldja ki a másik kezem is. Eloldoz teljesen. Előttem áll, miközben a vibrátorral baszom a pinám, ő figyel és veri a farkát. Odalép hozzám, megpróbálja beerőszakolni a vibrátor mellé a faszát. Nem sikerül. Nem baj, majd legközelebb. Kiveszi a műfaszt, már a pinámban jár a farka. Igyekszem mozogni, de rám szól.
- Maradj nyugton, én baszlak meg!
Hát hagyom, hogy történjen. Ordítva élvez el. Felállít, lehúzza farkáról a gumit.
- Nyisd ki a szád!
Tudom, mit akar. Egy pillanatra gondolkodom. Nem merem megtenni, hogy ne nyissam ki. És miért is tartanám csukva a szám? Ezt akartam, nem? Régi, kimondatlan vágyam teljesíti. Sosem mondtam neki, hogy ezt szeretném. Tudja, nálam is jobban tudja, mire vágyok. Beleönti a spermáját a számba. Azt hittem, képtelen leszek lenyelni, de nem.

Köszönöm a játékot!- mondja. És puszit nyom a számra.