Mert hibázni büntetlenül nem lehet

Uram megharagudott rám. Igaz, mindenből ki tudom magam dumálni, most mégsem sikerült. Uram megparancsolta, hogy minden nap írjak Úrnőmnek egy dicsérő levelet. Írjam le, hogy menyire kívánom, milyen gyönyörűnek tartom, mennyire vágyom rá, hogy újból kényeztethessem csodás testét.
Nem volt időm. Egyszerűen összecsaptak a fejem fölött a hullámok. A levél elmaradt. A büntetés nem. Legközelebbi találkozásunktól már előre féltem. Nem tudtam, mi lesz a büntetés, csak azt, hogy lesz. Fájni fog, gondoltam. Megérdemlem, tudtam.
De nem fájt. Illetve nem úgy fájt.

Szétterülve, hanyatt feküdtem az ágyon. Lábam, karom széthúzva, az ágy négy sarkához kikötve. Ott álltak előttem. Nem szóltak, csak néztek. És én szégyelltem magam. Egyre jobban. Nem azért, mert hibáztam, hanem azért, ahogy kitárulkozva ott feküdtem előttük.
Uram odasétált hozzám. Sosem szólt még hozzám hangosan, csak ha telefonon beszéltünk. Ha együtt vagyunk, mindig a fülembe suttog. Hangjától végigborsózom. Akármit mond, szeretem, ha suttog. Nem kell hangosnak lennie ahhoz, hogy tudjam, Ő az én Uram. Most dühös, mégis biztonságban érzem magam Vele. Bízom Benne.

-Tudod, hogy hibáztál, ugye?
-Igen, Uram.
-Büntetés jár érte, tudod, ugye?
-Tudom, Uram.
-Milyen büntetést érdemelnél?
-Meg fognak verni, Uram.
-Nem, kis buta ribanc, nem fogunk megverni.

Pislogok. Nem kapok ki? Akkor mi lesz?

-Játszunk veled egy kicsit.

Úrnőm is odajött hozzám. Hozzám hajolt. Megcsókolt. Kalapált a szívem. Igyekeztem visszacsókolni. Nagyon jól esett. Finoman csókolt, érzékien. Nem is domina! Egy kedves barátnő. Közben Uram a melleim cirógatta, és nekem az jutott eszembe, hogy ennél kellemesebb büntetésben még soha nem volt részem. De ekkor Uram megszorította a mellbimbóimat. Mindkettőt, egyszerre. És megcsavarta. Kiáltottam volna, de Úrnőm szája a számon volt. Uram tovább csavarta, én kapkodtam volna a levegőt, de azt sem volt honnan. Úrnőm csókolt, egyre csókolt, Uram pedig egyre kegyetlenebbül gyötörte melleim. Aztán hirtelen abbahagyta, és rácsapott a meggyötört bimbókra a kezével. Felkiáltani sem lett volna időm, ujjai már a puncimban jártak. Nedves voltam, éreztem már én is. Egy ujj, aztán kettő, három..
Úrnőm már nem csókolt, meggyötört melleim cirógatta. Ilyen lenne egy vad domina???
Finoman játszott a megkeményedett bimbókkal. Most már kapkodtam a levegőt, nagyon jól éreztem magam. Nem zavart kitárulkozó meztelenségem, szemem becsukva élveztem, amit kapok. Uram keze lassan eltűnt bennem, ahogy egyre jobban tágultam. Éreztem, lassan közelít a vég, és én elélvezek. Még agyamban dübörgött a gondolat, hogy engedélyt kell rá kérnem, de már nem volt rá időm. Uram érezte, hogy ott vagyok, rákérdezett hát.

-Élveznél, kis kurvám?
-Igen, Uram, kérem engedjék meg, hogy elélvezzek!
-Nem!
És most sem szólt hangosan, csak suttogta a fülembe. Már nem volt az ökle bennem. A fejemnél állt, a fülembe suttogva tiltotta meg azt, amire annyira vágytam.

-Most mást csinálunk!

Lassan nyugszom meg, de gyorsan eltűnik a vágy a pinámból. Majd legközelebb. Paskolót vesz elő, és Úrnőm kezébe adja. Egyik kezével Úrnőm tovább cirógatja a mellem, de a másikkal lecsap. A mellemre. Egyiket simogatja, másikat üti. Csíp, csak egy kicsit fájna, de mivel a mellbimbót üti, és az érzékeny, a huszadik ütés után már nem vágynék többre. Ezt talán érzi Ő is, mert most a másik mellem simogatja, és az előbb kényeztetettet üti. Ugyanúgy suhognak az ütések, mint az előbb. A mellbimbóm gyötrődik. Uram közben a puncim simogatja, majd ujja megint belecsúszik a pinámba. Ahogy az előbb, egy, kettő, három, végül az ökle megint bennem van. Úrnőm a hasamat csapkodja már. Nem fáj, igazán nem, alig üt. A pinám megint egyre jobban lüktet. Tetszik a kiszolgáltatottságom, tetszik, ahogy a hasam érik az ütések. Inkább játékosak, mint fájdalmasak. Lassan megint elmerülök a gyönyörben. Várom az élvezet hullámait, de nem akarok hibázni, hát megkérdezem.

-Elélvezhetek, Uram?
-Nem!

És kicsit még bennem tartja öklét, lök rajta még párat, aztán nem veszi ki, de nem is mozdítja. Riadtan figyelek. Most mi lesz? Most sem élvezhettem el??
Lassan húzza ki belőlem öklét, és Úrnöm sem csapkod már a paskolóval.

-Most eloldozunk, de szeretném, ha önként ajánlanád fel a pinád egy kis nevelésre.

Eloldoznak, valóban. Lábam felhúzom, széttárom. Uram kezében a paskoló. És üt.
Finomat, közben figyeli minden mozdulatom, minden rezdülésem. Alig szisszenek, lábam szinte meg sem remeg. Jön a következő ütés. Már egy picit nagyobb, és ugyanoda kapom, ahova az előzőt. Nagyobb szisszenés, a lábam kicsit megmozdul, Uram szeme összeszűkül. És jön a következő. Még nagyobb, és nem vár a negyedikkel, ötödikkel sem. Csap, és egyre nagyobbat csap. Már nem bírom hang nélkül. Ezekhez a sziszegés sem elég. Egyre nagyobbakat kiáltok, az utolsónál sikítás hagyja el a szám. És a térdem összezárom. Nem direkt, önkéntelen volt a mozdulat, de Uramék számára megbocsáthatatlan.

-Ej, milyen neveletlen egy ribanc vagy te! Szopj!

Uram hátraránt az ágyon, fejem lelóg az ágyról, úgy tömi farkát a számba. Nem szopat. Bassza a számat. Keményen, határozottan. Fuldoklom, de különösebben nem érdekli. Imádom, amikor így bánik velem. Úrnőm közben meggyötört puncim simogatja. És lassan az Ő ujjai is belecsúsznak a puncimba. Nem dugja be az öklét, pedig alighanem beférne. Valahonnan elővarázsol egy vibrátort. Azt dugja belém a keze helyett. Bekapcsolja, a legnagyobb fokozatra állítja, majd rögzíti egy ragasztószalaggal. Mellém áll, és figyel. Figyeli a testem vonaglását, ahogy küzdök minden levegővételért. Ahogy Uram farka egyre jobban a számba hatol, ahogy a vibrátortól egyre jobban feszül a testem. Szeretem, ha Uram egyszerűen csak használ, mint egy rongyot. Mikor nem törődik velem. Ez mindig felizgat. Most is. Közeledek a beteljesüléshez. Alig várom már, és most megkérdezni sem tudom, hogy élvezhetek-e? Hogy lesz akkor? Uram váratlanul kikapja a számból a farkát, figyeli testem. Meg kell kérdeznem, tudom, de átvillan az agyamon, most nem teszem. Mégis…
-Uram, elélvezhetek?
-Nem, még nem!

De nem veszik ki a vibrátort, hagyják, hadd mozogjon még bennem egy darabig. Csak amikor már látják, hogy tényleg nem bírom tovább, akkor rántja ki belőlem Úrnőm. A ragasztó tépi a bőröm, én dobálom magam az ágyon. Az utolsó pillanatban rántotta ki! Ha csak egy pillanatot vár, elélvezek engedély nélkül. Mit bántam volna a büntetést, csak jöjjön már, amire az együttlétünk óta vágyom. Szinte fáj az ágyékom a kielégületlenségtől, lüktet a hasam, mintha görcsbe rándulna. Ez hát a büntetésem a meg nem írt levélért. Ezt találták ki nekem. Elvisznek az élvezetig, annak a határáig, de nem engedik, hogy elélvezzek. Meddig játszanak még velem? Már remegek a vágytól, napok óta nem élveztem, arra számítottam, hogy most itt, igen, megkapom. De nem!!!

Lassan megnyugszom ismét. Úrnőm elém áll, szétteszi lábait. Én előtte, a földön kucorgok, magamba roskadva. Meztelenül, mint egy szánalmas, kielégületlen rongycsomó.

-Nézz rám!

Felemelem a fejem, látja szemeimben a könnyet.

-Nyaljál! A csizmámmal kezdd!

Kidugom nyelvem, fényes, fekete csizmáját lassan nyalni kezdem. Nem csak nyálamtól, a könnyeimtől is egyre fényesebb. A hasam már egyre kevésbé fáj, de még nem tudom átadni magam a gyönyörnek, hogy Úrnőmet szolgálom. Uram beletúr a hajamba. Szeretem, ha ezt teszi. Szinte simogat. Nem irányít, csak kócolja a hajam. Érintésétől megnyugodtam végre teljesen. Lassan emelkedek felfelé Úrnőm előtt. A lelkem és a testem is. Már combjait csókolgatom, aztán a másik csizmája, majd a másik combja következik. És ott a puncija. Óvatosan érintem hozzá a nyelvem. Csókolom kívülről, majd igyekszem egyre mélyebbre fúrni a fejem. A nyelvem könnyedén hatol a nagyajkak közé. A csiklóval folytatom. Masszírozni szeretném a nyelvemmel. Rányomom, egyre erősebben nyalom a csiklóját, majd belefúrom nyelvem a hüvelyébe.
Közben Uram hátulról kefél. Megszorítja a csípőm, erősen fogja, egyre vadabbul bassza a pinám. Lassan megint közeledek a célhoz. Ahogy Únőmet nyalhatom, ahogy Uram kefél, érzem, nekem már nem kell sok az orgazmusig. Úrnőm szinte rám nehezedik, nyomja a punciját egyre közelebb hozzám, nyelvem ennél mélyebbre már nem fúródhatna. De Uram sem hatolhatna mélyebbre belém. Ebből nagyon nagy orgazmus lesz, érzem. Megérte kivárni. Érzem, ahogy a pinámban egyre közelednek a hullámok, lassan itt a kéj…

-Nem! –csattan Úrnőm hangja. –Nem élvezhetsz el, te liba! Senki nem engedte meg!

És Uram megint kirántotta belőlem a farkát. Őrjöngök, most már tényleg üvöltve könyörgök kegyelemért, Uram faszáért, a kielégülésemért, bármiért, ami ehhez hozzásegít. Üvöltök és zokogok, potyognak a könnyeim megállíthatatlanul. Könyörgésem nem hatja meg őket. Uram összeköti a kezem a hátam mögött, lábaimat terpesztőrúddal feszíti szét. Így térdelek a földön, kétségbeesve.
És Uram lassan Úrnőmbe hatol. Előttem, én csak nézhetem mit csinálnak. Ők elélveznek, együtt, óriásit. Úrnőm sikít, Uram is felhördül. És én csak nézhettem. Magamhoz sem érhettem, kezem hátrakötve.

-Nyalj minket tisztára! Úrnőddel kezdd!
Lassan odacsúszok az ágyhoz. Térdem fáj, pinám lüktet. Odahajolok Úrnőm gecis pinájához, és nyalni kezdem csukott szemmel. Érzem Uram ízét, megint elsírom magam. Fáj mindenem. Fáj a megalázás, fáj, hogy kielégítetlen vagyok, fáj, hogy nem írtam meg azt a levelet, fáj, hogy csalódást okoztam Nekik.