Sorozási fantázia (1)

Nem olyan régen alkalmam adódott arra, hogy már régebben nálam járt srácokkal alkalmi sorozásos játékot tartsak. Az előzetes megbeszélés szerint öten lettek volna, de ketten jelezték, hogy nem érnek ide a kezdésre, így aznap a megbeszélt időben csak hárman jelentek meg. A szobában az ajtó mellett volt egy asztal, ahhoz kellett leülniük a megérkezetteknek és kitölteni a kérdőívet a személyi adatokkal, egészségügyi panaszaikat is felsorolva. Már az írásuk közben is láttam nem csak a papírt, a kérdéseket, de egymást is nézegetik lopva, pedig még akkor még volt rajtuk gatya és póló is. Mikor készen lettek, azt a parancsot kapták, hogy sorakozzanak fel egymás mellett kis terpeszben, egy sorban.
Rámutattam az elsőre, hogy lépjen előrébb két lépést és kértem az általa leírtakat, amiket elolvastam. Mutattam lépjen a bejárati ajtófélfa mellé, ahol megnéztem a magasságát, majd a mérlegen leellenőriztem a beírt súlyát is. Ezt követően már a stetoscoppal vizsgáltam meg, s mivel rám köhögött, ezért oldalra fordítottam a fejét egy kis pofonnal. Megértette. Ekkor láttam, a másik kettő is felénk fordulva néz minket.
- Fejet fel, előre, mereven nézz! – adtam ki a parancsot. El is kapták a fejüket rögtön.
- Te is! – szóltam az előttem állóhoz. Megtette.
- Póló le! – jött a következő parancsom.
Közben újra meghallgattam a szívverését, a tüdejét, köhögtettem is, de nem hallottam eltérő hangokat. Most szem, arc, fül és bőr átvizsgálása következett, de ott sem volt eltérés. Ekkor intettem húzzon oda egy széket, majd keresztbe tetettem a térdén a lábát és a kezem élével a térdére ütöttem. Szabályosan kilendült a lába. Megismételtettem a másikkal is, az is szabályosan reagált. Most újra felállíttattam, kezeit a tarkóra tetettem, majd törzsdöntést kellett végeznie, míg én a gerinc vonalát ellenőriztem. Mikor visszaállt, akkor pedig a csigolyáit végigtapogattam. Ügyeltem arra, hogy a másik kezemet az oldalán húzzam végig, aminek meg is volt az eredménye, mert összerezzent, próbált kitérni a kezem alól, ugyanis csiklandós volt szegény. Más sem kellett nekem, már célirányosan végeztettem vele olyan mozdulatsorokat, hogy nekem is hozzá kelljen érnem s közben folytattam a csikizését, majd szóban a cikizését, hogy nem bírja ki még ezt sem, mit fog tenni majd a laktanyában, ha ott az őrmester fogja célzatosan kihasználnia ezt a tulajdonságát, vagy gyöngeségét. A többiek ezt hallva, kezdetben csak vigyorogtak, de később már egyre hangosabban nevettek is, persze lopva oda-oda néztek közben.
- Fejet fel, előre, mereven nézz! – adtam ki újra a parancsot, mire elkapták a fejüket.
- Gatya le! – jött a következő parancsom az előttem állóhoz.
Ezt hallva a többi azonnal visszafordult a delikvens felé, aki kissé lassan, vonakodva fogta meg a gatyáját. Igen körülményesen kezdte lehúzni a fenekéről, combjáról, majd felgyorsult a mozgása s a gatyája a földön landolt, kezeit meg a farka előtt kapta össze. Próbált annyira összemenni, amennyire csak tudott, még a lábait is kissé felemelte, keresztbe tette. Az egyik csak kuncogva, de a másik harsányabban nevetett. Ez utóbbira rámutattam és harsogtam:
- Kilépni, előttem bokafogás!
- Igen, Uram. – jött a válasza, majd tette, amire utasítottam. Már kezemben volt a lovaglópálca és párat, erőset húztam a domborodó fenekére, mire felszisszent, majd felegyenesedett és meg is tapogatta a fenekét a két kezével s közben hitetlenkedve, csodálkozva nézett rám a büntetéséért.
- Így jár az, aki parancsot szeg! Itt én vagyok a törvény! Visszaállsz a másik mellé! – közöltem vele. Nyomatékosítottam: - Állsz!
Csodálkozva újra rám nézett, láttam forognak az agytekervényei, de nem érti. Végül vállat vont csak s mereven előre nézett. A mellette álló azonban értette, mert óvatosan ugyan, de lassan lefelé nézett, majd oldalra, felé s elmosolyodott, hogy nem látott semmit.
- Te pedig, el a kezekkel onnan! – kiáltottam s ütöttem is a kezeire a lovaglópálcával. Felszisszent, elkapta a kezeit a farka elől, mire az igen hirtelen kezdett merevedni.
Hamarosan már állt is, mint egy dárda kissé felfelé. A srác pedig vörösödött, ahogy ezt érezte.
- Így kell azt. – incselkedtem a sorba visszaküldöttel, az megértette mire is céloztam.
S mivel Őt is mereven néztem, elvörösödött, majd látszott lassan kezd merevedni a farka és már kezdte kibökni elől a gatyáját. Igen zavarba jött. A harmadik magában vigyorgott, mert alig tudott uralkodni az arcvonásain. Így elé léptem s a gatyáján át megütögettem a farkincáját, majd egyre ritmusosabban tettem. Így Ő is kezdett merevedni, majd hamarosan már neki is állt, mint a cövek. Most én nevettem s néztem feltűnően mindegyikét. Már mind zavarban voltak.
- Derékhajtás előre, bokafogás, kis terpeszben! – utasítottam az előttem lévőt.
- Most elengeded a bokáidat, hátra nyúlsz és széthúzod a farpofáidat, de erősen! – hangzott az újabb utasításom, mikor csengettek.
- Így marad mindenki! – adtam ki a parancsot és kimentem beengedni a maradék kettőt, akik előre jelezték nekem, hogy késnek.
Mikor együtt beléptünk, azoknak leesett az álluk az elébük táruló látványra. Gyorsan visszaléptek az előszobába, kibújtak a farmerjeikből és cipőikből. Gatya-pólóban tértek már vissza, de az álmélkodás még az arcukon volt, maradt.
- Nem tátani a szájatokat, mert kihűl a gyomrotok! Álljatok Ti is oda! Mondom: Álljatok! – nyomatékosítottam. Nem kellett sok idő, már ők is „álltak”, mereven, látva a többieket és különösen a delikvenst meghajolva széthúzott farpofákkal.
Visszafordultam a delikvenshez, akit éppen vizsgáltam és felvéve egy gyertyát, meggyújtottam azt. Majd odaintve a legközelebbit, a kezébe nyomtam az égő gyertyát s mutattam, tartsa oda a meghajolt ánuszához, akire meg rászóltam közben:
- Köhögj! Nagyokat és szaporán!
S láss csodát. A gyertya lángja el-elhajolt. Láttam a sorban állók is csodálkoznak ezen, de a gyertyát tartó is. Pár szóval megmagyaráztam az általuk látott jelenség okát.
- Tartsd még! – szóltam rá és vettem az endoscopot és azzal is benéztem a srácba.
Ezzel az eszközzel a testüregeket lehet megtekinteni. A nálam lévő merev endoscop volt, amit az ánusznál használunk. A srác kicsit izgett-mozgott, próbált kitérni a műszer útjából, de kevés sikerrel. Amit akartam, láttam, így rászóltam a srácra:
- Legközelebb orvosi vizsgálat előtt alaposabban kell tisztálkodnod!
Az elpirult, újra zavarba jött és halkan megszólalt:
- Nem gondoltam Uram, hogy ilyen vizsgálat is lesz a sorozáson. – rebegte szinte megsemmisülten.
- Nem gond, csak megjegyeztem. – nyugtattam meg Őt. Majd folytattam: - Most terheléses vizsgálat következik, ezért helyben fuss, felemelt lábakkal és térdekkel, amilyen gyorsan csak tudsz, míg nem szólok, hogy elég! – utasítottam.
Majd a stopperre néztem. A srác kezdett futni, majd gyorsított is, míg bírta szuflával, de a többiek halkan bökdösték egymást és nevetgéltek. Erre felnéztem a stopperről, hogy miért és magam is elmosolyodtam. A srác farka igencsak útban volt neki a futásnál és ezért ide-oda lökődött, ütődött a combjai között, ami egyre jobban zavarba hozta és a végén már teljesen füle tövéig pirult. Visszanéztem a stopperre és pár másodperc múlva megállítottam. Azonnal a csuklójánál ellenőriztem a pulzusszámát, majd meghallgattam a szívverését és a tüdőhangjait is. Megállapítottam, hogy a normális mértékben tért csak el a nyugalmitól. Utoljára még kis terpeszbe állítattam a vizsgált delikvenst, majd végig húztam a kezeimet a mellkasán, megmorzsolgatva a mellbimbóit is, tovább a köldökén át a hasáig, ahol a kis szőreit tépkedtem mag, majd tovább már a combhajlatban haladtam s megtapogattam a golyóit, nem kihagyva egy kis megszorongatásukat sem. Felszisszent, de jól tűrte. Végül még az álló farkán is meghúzkodtam a bőrt összeszorított marokkal, majd csodálkozását látva tovább haladtam a belső combján és leértem a térdéig, majd a vádliján is végighúztam a kezemet.
- Rendben, alkalmas vagy! Mehetsz! – Állj vissza oda, utolsónak! – utasítottam.
(folyt. köv.)