Lábimádat

Az alábbi történetről sokat fantáziálok.
Meztelenül térdelek az előszobádban, kezemen, lábamon bilincs, nyakamon fém nyakörv, lánccal, ami az előszoba falán lévő karikához van rögzitve. Várom érkezésed.
Belépsz az ajtón, én a lábad elé borulok, remegve várom, hogy megcsókolhassam gyönyörű szandálodat. Végre megengeded, hosszasan csókolni kezdem a fenséges lábbelijeidet. Kis idő múlva leakasztod a láncot a falról, elindulsz a gardróbszobába, parancsodra térden követlek, és minden lépésed nyomát megcsókolom.
A gardróbszobában leülsz egy székre, és megparncsolod, hogy vegyem le a szandáljaid, úgy, hogy nem érhetek a lábaidhoz, és a nyelvemmel tisztitsam meg a lábbeliket. Remegve, izgalommal tele veszem le a két szandált, és kezdem nyalni a talpukat, közben lopva gyönyörű lábfejeidre, lábujjaidra pislantok. Nagyon szeretném a számmal érinteni lábaid, de nem lehet. Mikor befejezem a két szandál talpád, a belsejúkhez látok. Érzem lábad illatát a szandálok belsején, nagyon felizgulok, ezt észreveszed. Befejezem a szandálok tisztitását, igy megparancsolod, hogy rakjam őket a cipős szekrénybe, a többi szandál közé, majd vegyem le a flip-flop papucsot, és a számmal adjam fel a lábadra. A fogaim közé veszem az első papucsot, és óvatosan feladom, majd a másikat is. Felálsz, közlöd, hogy a nappaliba megyünk, én megint csókoljam meg a lábad nyomát útközben. A nappaliban leülsz a foteledbe, és a kezedbe veszed a pálcát, ami a fotel mellé van állitva. Megparancsolod, hogy térdeljek eléd, fejem a földöm, seggem felkinálva a pálcázáshoz. Közlöd, hogy kapok 15 ütést, mert bámultam a lábaid, miközben tisztitottam a cipőid. A pálca suhogva csap a seggemre, fáj, de megérdemlem a büntetést. Mikor befejezed, felállsz, a szekrényhez lépsz, és előveszel valamit. Visszajössz hozzám, és meglátom mi az: Egy fém erényöv, aminek a közepébe húgycsőtágitót lehet csavarni. Közlöd, hogy ezt fel kell vennem, mert miközben feladtam a számmal a paupcsod, hozzáértem a farkamhoz. És ezért kapok még 15 pálcaütést a talpamra is. Felrakom az erényövet, parancsodra a húgycsőtágitót is becsavarom a helyére, ez nagyon rossz érzés, de biztos megszokom. Visszatérdelek eléd, fejem a földre teszem, két talpam pedig felemelem a pálcázáshoz. A 15 ütés nem fáj annyira, mint a seggemre mért ütések. Mikor befejezed, közlöd, hogy mivel sokat hibáztam, ma már nem érhetek a lábaidhoz, talán holnap, ha jól viselkedem. Pórázra veszel megint, kivezetsz a kertben lévő faházba, útközben annyit megengedsz, hogy nézzem papucsos lábaid. A faházban levő ketrec ajtaját kinyitod, peparancsolsz, a kezeimet hátrabilincseled, lábamon is szorosra húzod a lábbilincset, a póráz végét a ketrec rácsához rögzited, majd bezárod a ketrecet egy lakattal. "Akkor holnap reggel meglátjuk jól viselkedsz-e." - mondod, és kilépsz a faházból, amit bezársz egy lakattal. Egyedül maradok a sötétben, bilincsben, az erényöv kellemetlen érzésével. Bizom benne, hogy holnap megkönyörülsz rajtam, és imádhatom majd a fennséges lábaid.