Játék....de micsoda játék!:)
2011. 10. 16. 21:00 | Megjelent: 5x
Játéknak indult. Illetve csupán egy kedves, vicces, csipkelődő levelezésnek.
Persze, hogy netes ismeretség. Megnézték egymás fotóját, elolvasták egymás lapját, aztán jól beszóltak egymásnak. De mert látták, hogy van mit tisztelni a másikban, ezért harcmodort váltottak. A levelekben egyre nőtt az érdeklődés egymás iránt. És néhány hét után érezték, találkozni akarnak. Gondosan megtervezték, mikor és hol.
A lány rohant, hogy egy percet se késsen. De a férfi már ott állt a megbeszélt helyen. Mosolyogva. Nagy kő esett le a lány szívéről. A férfi megpróbált benyúlni a felsőjébe, de sehogyan sem ment.
- Ez meg mi a fene? - kérdezte.
- Pelerin.
- Akármi is, utálom. Nem tudok rendesen belenyúlni. Csak egyszer vegye le magáról...
A lány tudta, hogy ez pont annyira komoly, mint amennyire vicces megjegyzés volt. Elnézést kért hát, biztos, ami biztos, megígérve, hogy legközelebb jobban figyel, mit vesz magára.
Aztán elindultak. A férfi - noha először látták egymást - kézenfogta a lányt és úgy lépkedett mellette, azzal az arckifejezéssel, hogy "nézzétek, ő az enyém". A lány egészen kicsinek érezte magát mellette.
Aztán megérkeztek. Kinyílt az ajtó és a férfi azonnal utasította a lányt:
- Szabaduljon meg végre ettől a vacaktól!
A lány engedelmeskedett.
A férfi azonnal gombolni kezdte a lány blúzát, aki egy szót sem mert szólni. Csak csendben tűrte, ahogy a férfi mohón kiszabadítja melleit és erőteljes kézmozdulatokkal veszi birtokba mellbimbóit.
- Na végre! - mondta a férfi. - Hát ez a dolgok rendje. Férjek hozzá ahhoz, ami az enyém. És most vetkőzz!
A lány néma csöndben tette a dolgát, a férfi átható tekintetétől körülölelve. Zavarban volt. Soha nem vetkőzött még parancsszóra. Mi több, eddig csak ő adott parancsot ilyesmire. De tudta, ha jót akar magának, engedelmeskedik. Bár domináns énje pillanatokra megpróbált ágaskodni benne, de érezte: ez a férfi nem az, akivel szemben most eljátssza a büszke ellenállót. Egyszerűen mert akarta ezt a férfit. Akarta az érintését. Akarta az uralmát. Hogy birtokolja őt. Ha oda a büszkesége, akkor is. Le akarta győzni magát. Ezért engedelmeskedett.
Meztelenül állt már a férfi előtt, mikor az mellélépett és vadul beleharapott a szájába. Aztán a hajába túrt, előbb finoman, majd erőteljesen. A lány érezte, hogy mit akar, ezért lassan térdre ereszkedett. De nem, nem az következett, amire számított. A férfi meredező farkát csupán a lány arcához érintette és ő hiába próbálta szájába venni, a férfi nem engedte. Helyette paskolni kezdte vele a lány arcát, aki itt-ott úgy érezte, hogy ez rosszabb, mintha a férfi kézzel pofozná föl. Hihetetlenül fájdalmas volt. Aztán váratlanul, mikor a lány már legkevésbé sem számított rá, egy hirtelen és erőteljes mozdulattal mégis a lány szájába dugta és valósággal átdöfte a torkát. A lány öklendezni kezdett, de ez a férfit kicsit sem zavarta. Ellenkezőleg. A lány mintha azt hallotta volna, hogy valami olyasmi hagyja el ura száját, hogy "ez gyönyörű".
Aztán hirtelen abbahagyta. A lány pedig nagyon igyekezett, de a férfi szemmel láthatóan nem akart még elélvezni.
- Gyere ide. Ülj ide velem szembe! Ideje, hogy együnk valamit.
És hirtelen egészen megváltozott a hangnem. Kedvesen-udvariasan társalgott a lánnyal, miközben vacsoráztak. Újra magázódtak. Mint eddig mindig. Csupán a lány meztelen teste emlékeztetett arra, hogy miféle helyzet ez valójában.
Vacsora után a férfi a fürdőszobába küldte, majd maga is a lány után indult. Ott végre beteljesült mindaz, ami addig csak vágy volt.
Aztán ágyba bújtak. A férfi átölelte a lányt és mert pontosan ismerte "azt a gonosz switch fajtáját" (ahogy ő emlegette), egyszer csak így szólt:
- És most kap 10 percet. Azt tehet velem, amihez csak kedve van.
A lány mosolyogva-hetykén válaszolt:
- Akkor most ráülnék az arcára!
A férfi kinyitotta addig csukott szemét és hunyorogva, halvány mosollyal a szája szegletében csak ennyit mormogott:
- Na azért tudja a mértéket!:)
Hát ennyi jutott a "gonosz switch én-nek". Annak a 10 percnek csupán néhány pillanatig tartó illúziója.:)
Mosollyal az arcukon aludtak el...egymást szorosan átölelve.
Hozzászólások (0)