Istentelenek földjén

Szörnyek és démonok földjén élek. Istentelen gyilkosok között próbáltam életben maradni, mert nem volt maradásom az unalmasok világában... Így hát, pszichopaták, szociopaták, manipulátorok, csalók, és önző lények világában, érző nőként próbáltam utat törni magamnak... Még gyerekkoromban a szüleim faragták rám a páncélomat. Az évek múlásával mindig erősebbre cseréltem... Nem hajtottam fejet senkinek. A könnyeim sosem zavarták meg a tisztán látásomat. Sosem hallgattam a szívemre, pedig mindig hallottam, hogy ott dobog a mellkasomban... A téboly és ragadozók világában nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy elveszítsem a józan eszemet! Megfontolt őrűlt lehetek, amikor kell, de random bolond soha! Igaztalan szavak, és igazságtalan tettek záporát pergette le a magam elé tartott pajzsom. Pallossal hadonásztam a vaksötétben. Hallottam, ahogy a késeiket fenik, fogaikat csikorgatják körülöttem. Pszichopata szörnyek és istentelen démonok közé vagyok eresztve... Itt állok a cirkusz porondján, egy női gladiátorként, mégsem félek... porondmesternek érzem magam... Gyilkosok és ragadozók a szövetségeseim. Minden hirtelen mozdulatra fegyvert rántok. A bizalommal komoly gondjaim vannak, mégis az ő vállukra hajtom fejemet, és úgy alszom el. Őrködnek felettem... Már nem tudom, ki a rossz, ki a jó... Én a szörnyek és démonok földjén, igazságos, büszke, ragadozóként keresem a mezsgyét jó és rossz, őrület és józanság, szeretet és gyülölet között. Ügyesen egyensúlyozok, mert tudom, hogy ebben a világban a szakadék mindkét oldala végzetes... Egyik irányba sem dőlhetek ki túlságosan. Ha megsérülök, vigyáznom kell, mert a vadak kiszagolják még az egy csepp vért is! Odasereglenek, és széttépnek! A fegyverem markolatába kapaszkodom, hogy ne essek el, mert én is istentelen vagyok...

https://www.youtube.com/watch?v=eJ1HPUZSIiE