A CSEND…..

„A csend csupa hang, ha érted ezt a néma jelbeszédet.”

Sok hangja van a csendnek. Szeretem. Azt gondolom használni is tudom. Hol jutalom, hogy a pillanat gyönyörét semmi se törje meg, hol büntetés, mely jobban fáj, mint ezer korbácsütés.

Az időzítés az, ami a különbséget teszi. A csend semmiért nem hibás hisz ugyan azzal az ásóval ássuk a kertünket, hogy szépen teremjen és a sírt is. Az ásó nem hibás, csupán egy eszköz. A szándék az ami felruházza.

Belső csendre vágysz. Hangos parancsaim ellenállást szülhetnek csupán és megtörnöm kéne téged. Halkan adom ki a parancsaimat… Minden idegszálad a figyelemre van kényszerítve, várod és remegsz. Alig hallható halk parancs leheletét érzed a tarkódon. Előtte csend, utána csend. Közte a mindenség egy parancsba sűrítve. A lépteim kopogását, leheletvételed zihálását hallod csupán, illatom érzed.

Csak egy halk parancs, amit nem tudod, hogy én adta e ki, vagy egy belső hang szolt hozzád. Megszűnik a tér és az idő. A ruháid mellé a félelmeid, erkölcsöd, szégyened is a földre hullik. Most vagy pucér. Gondolkodás nélkül engedelmeskedsz. És benned is csend lesz, béke és nyugalom. Helyeden vagy…