A NAGY KÉK CSAPDA....

nagy kék CSAPDA…

A nagy kék mindenkit megkérdez: MI JÁR A FEJEDBEN?

Néha leírom, ami nem is gond, de mit képzelnek mások, hogy ők is?! Gyakorló vaddisznóként ez rettentően mérgesít. Minap is szembe futottam egy írással, ami rettentően feldühített! Még szerencse, hogy ez a platform nem ilyen! Így itt elmondom a véleményem jó alaposan!

„A kis fehér virág...

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy kicsi fehér jelenség, aki kibújt a hó alol.
A farkas vette észre először. " Milyen szép! " - gondolta - " Milyen kecses! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A kis virág bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a virágot, de az nagyon hideg volt.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Bántott!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka - Ki kell írtani.
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők ! " Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a kis virágnak, és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a kis virág mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér kis virág ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.”
/ismeretlen szerzőtől/

Ugye milyen felháborító? Hisz én jobban tudom, mit gondolt az író mint ő! Rögtön kommenteltem is. Mekkora baromság, hisz a farkas is nem ilyen, engem mindig megtép. Én tudom, hogy az ilyen virágot taposni kell, hisz ezt szereti. Bele a földbe minden virágot!

Ezt a blogot kommentelhetővé teszem! Kedves vaddisznótársaim, kedves pávák, rókák, medvék, öreg keselyűk és még a hiénák is! Gyertek kommentelni, írjatok ellenblogot! Hisz ti tudjátok, hogy amit én most leírtam ez is baromság! :D