Gombóc

Mint a párkapcsolaton belüli ds-t kedvelő, egy valamit baromira tudok irigyelni a "szeánszozós" ds kapcsolatokból: hogy sokkal tovább fenntartható a tökéletes "Dom" és a tökéletes "szub" képe. Mert arra a kis időre olyan könnyen el lehet rejteni az esendő embert, el lehet lavírozni a szerepütközések nélküli biztonságos terepen. Ez által egy sokkal "vegytisztább" élménycsomag állítható elő. Mint amikor a mangós rágónak sokkal mangóbb íze van, mint egy tápanyagból kifacsart földön termelt, idejekorán learatott bolti mangónak.
De mielőtt tévútra vinne az analógia, visszatekeredek a témámhoz.
A párkapcsolaton belül viszont a másik fél ott van akkor is, amikor épp szerepütközünk, vagy alulmúljuk önmagunk. Mert egy tökéletes szub képébe nem fér bele a "jajj szívem, most fáj a fejem", pedig el tudom képzelni, hogy néha (kurzív azaz dőlt betűvel írva:) tényleg fáj a feje. Ahogy mondhatja nekem magáról bárki, hogy ő milyen eredeti, veleszületett, és örökös Dom - bekopogtatnék az ajtaján, amikor 37,3-mal támad az influenza. (Domináknál értsd: menstruáció első napján).
És a pároknak meg kell tudnia küzdenie azzal, hogy ezekkel együtt (és ezeknek ellenére) is csillogó szemmel domjaként, vagy szubjaként tekintsen a másik felére.

https://m.youtube.com/watch?v=ys8MF1_d3Kg