Maszkok

Maszkok.

Furcsa vilàgban élünk. Mindannyian ezer és ezer maszkot viselve éljük le a minden napjaink. Màs maszk van rajtunk az utcàn, egy hivatalos ügy intézésekor amikor valakivel csak beszélgetünk és akkor is ha 3ppen ismerkedünk. Mindîg próbàljuk az alkalomhoz illő legjobb maszkunkat-arcunkat mutatni a màsik felé. Miért? Nagyon egyszerű avagy mégsem mert igyekszünk a negatîv énünket nem mutatni a màsiknak. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne úgy kezdeni egy bemutatkozàst. Szia XY vagyok 40 éves dominàns tîpus volt katona aki PTSD-vel küzd és néha vàltakoznak a hangulatai. De ha îgy kezdjük valószînüleg az emberek még jobban megijednének mint normàlisan és valószînüpeg még annyira sem àllnànak szóba màsokkal mint most. Îgy maradnak a maszkok és a remény magunkban, hogy egyszer talàlkozunk valakivel akinek a legmélyebb valónkat is megmutathatjuk akinek elmondhatjuk mért vagyunk olyanok amilyenekké vàltunk. De addig csak a maszkok maradnak....