Blog - Trixie80 (6/6)

Ébredés
Miután kirinyáltam magam Dom-om elvesztése miatt ( tán sose volt sem Dom sem az enyém) el kellett gondolkozzak, mit is/kit is akarok? mert az rendben van hogy nyitott vagyok figyelek ismerkedek de kellenek a szűrők amik megvédenek a hasonló esetektől ezentúl... Mikor ide regisztráltam azt gondoltam hozzám türelem gyengédség és megértés kell. erre vágytam...hogy valaki fogja a kezem vezessen és tanítson... Ma már azt érzem erőt akarok figyelmet fegyelmet akarok...és még több erőt és még több...

BÚCSÚ II.
Arrafelé találsz meg, ahol sose keresnél. Itt nincs gyűlölet!... egy laza pipa, és még a Nap is egy órával tovább fent marad. Ne nézz így rám. Az a nap már rég elmúlt, mikor ilyenkor a lelkiismeretem kardjába dőltem. Számold az égen a felhőket. Egy hasznos dolog, mikor lent a földön semmi hasznod nincsen.Mikor unottan s céltalanul rovod a köröket. Mikor a fájdalom már hasítja a koponyádat és öklendezel saját mocskodtól, mit szétszórtál lábaim elé.. Szemét vagyok?! Mondogasd csak: szemét...

Dom-om volt
Úgy kúszott be az életembe, mint a lágy tavasz a dermesztő rideg fagyos télbe... csak mosolyogtam teste melegétől, mi felolvasztotta az én fagyott testemet is. Pontosan tudta értette mi kell nekem s könyörtelen precizitással adagolta minden nap a gyönyört. a tudatomnak...majd a lelkemnek... s mikor már nem voltam eszemnél megadta a testemnek is amit akartam... gyönyörködött a csipeszeken a melleimen....letérdelt elém míg engem mozdulatlanságra ítélt kis fotelomba s addig játszott a...

A csend
A csend a legbeszédesebb... Szép lassan választ ad mindenre... Könyörtelenül...lassan....kínozva szaggatva lelkem.... De beszél.... Egy ponton túl más semmi nem számít... Sem fájdalom, mit Te okoztál, vagy mit én okoztam magamnak. sem könny, mit halkan sírok ki némán az éjszakába, sem kétségbeesés, mely hiányodból fakad, s belebolondul a szív minden dobbanásával... Jön a csend hatalmas robajjal, falhoz állít keményen, elkapja takróm nyomja homlokom a rideg falnak... - Hiszel nekem??...

Büntetés
Az első büntetésemet Tőle kaptam...Azt hittem valami vicc, poén. Hogy ez velem nem fordulhat elő. Füzetet vetetett velem, mit oldalanként be kellett számozzak, nehogy csalni tudjak. "Uram kérését legjobb tudásom szerint mindig teljesítem, nem mondok ellent Uramnak!" Álmomból ha felkeltenek, úgy felmondom, hogy szemem sem rebben.:-) Elkezdtem körmölni dacosan, mérgesen...Képtelen voltam elhinni, hogy megteszem Neki. Az első pár sor idegből ment. Aztán elcsendesedett az elmém mondatról...

Titok
Te voltál a titkom... S én a Tied... Psszzzzt.... Figyeld hogy borul ránk az éj... Ólomnehezékként... Csattanva dübörögve gurul végig a szobán...vak homályt, tompa süketséget hozva oda ahol eddig fény s ének szólt... Vagy csak én hallottam én láttam? Szemem s fülem kápráztattad el hangoddal s mosolyoddal?? Ezerféleképpen vettél rajtam erőszakot. Elvetted a tudatom aztán a lelkem majd birtokolni vágytad testem...vágytad? Vagy pusztán hiúságod tobzódott a gyönyörtől minden éjjel, mikor...

Akarat
A halhatatlan hatalom. Múltkor az akaratomba karoltam, húztam ahogy tudtam a józan ész felé, de Ő erősebb volt...mint midig. Vitt a lelkipocsolyákon át, az "Én megmondom" bölcselgető stricikhez, a legolcsóbb kipüffedt ondószagú útszéli kurvákhoz, a jókra szomjazó bűnbarlangba, a pokol legmélyebb bugyrába. De hogyan...hogyan kerültem ide? Én Nietzsche-t olvastam, és éppen a napi meditációmra készültem, amikor valami történt... Az élet rám adta a köntösét, az ÉLNI akarást. Necsak létezzek,...

A pillanat
Van egy pillanat mikor még a tudatomnál vagyok....de már nincs semmi kontroll a kezembe!! Elvettél tőlem mindent... a testem felett már órák ota te rendelkezel. Érzem hogy mozdulok de nem a tudatom mozgatja testem hanem erős kezed mi kiszakít az ágyból és húz a nappaliba. Van egy pillanat mikor még tudatomnál vagyok de a levegőt már kapkodva veszem. sejtjeim sikitanak az oxigénért az orgazmusésrt te pedig kényed kedved szerint engeded hogy megkapjam... Van egy pillanat mikor még...

Határ...
Régen két országot (világot) jól kiépített határátkelők kötöttek össze. Sorompó útlevél szigorú tekintetű fegyveres katonák (ahhh de szépek is a kis hacukájukba) csend rend fegyelem. Szépen kivárta az ember a sorát ellenőrizték itt majd ott ugyan ez a másik országba mikor belépni óhajtottál. Mára jó részt ez eltünk... mész aztán- ha olyan elbambulós vagy mint én- észre sem veszed hogy krtktnyice faluba repesztesz a fő úton a bocik között. Kiszállsz a bocik kényelmesen ballagnak te meg...

Bizonytalanság
Azt gondolom nem fehér és fekete a világ. Ahogy minden mindennel összefügg egységet alkot ugy alkotok én is egy kerek egészet milliónyi részletből. Úgy jöttem ide hogy sub vagyok.pont. Mára ez árnyaltábbá vált hála a sok sok orányi gondolkodás beszélgetés és vágyakkal tulfűtött maszturbálás hatásainak.... Azt gondolom bennem él a sub a dom a szadista perverz a szajha a félénk riadt lány az ősanya s minden érzelemmel megáldott teremtmény. Amennyire jol gardírozom a mindennapjaimat a munkám...

Hajnal
Hajnal... Úgy döntöttem leírom/kiírom magamból azt ami benn van...segít látni elfogadni megérteni s talán a javamat szolgálja. Feküdtem... Ő mellettem szunyókált...békés arcvonásokkal túl egy újabb hétköznapi "normál" sexen. Elélveztél?- kérdezte minden egyes aktus után. Olyan cuki....de azt sose kérdezte meg hogy hogyan s miképp? Így máig nem tudja hogy az orgazmusaim nem ő idézte elő hanem én önmagamnak... Azt képzeltem közben hogy megaláz hogy kikötöz hogy bezár egy ketrecbe és...