Lélekrepedések

Fura dolog a lélek. Azt hiszed teljes, egész, mély és harmónikus, aztán egyszercsak bevándorol valaki az életedbe, akinek a csodálatos lénye kitölt olyan réseket amikről nem is tudtál, és feltár olyan mélységeket ahol még seki nem járt. Aztán fogja magát, kivándorol, és ott marad a helyén az üresség.
És akkor ott állsz egyedül, egy résekkel és repedésekkel teli lélekkel, és fáj, rettentően fáj. És hajlamos vagy vádaskodni, és dühöngeni, és hibáztatni, hogy ezeket Ő okozta.
De aztán rájössz, hogy nem, ott voltak ezek eddig is, csak nem vetted észre. Megbújtak a mélyben, pedig lett volna velük dolgod, nagyon is.
Ő csak megmutatta. Ennyi volt a dolga. A többi már a te feladatod. Ez az a munka amit nem szervezhetsz ki alvállalkozóknak, de nehéz. Kurva nehéz.
És akkor elönt a hála és a szeretet, ami kristálytiszta, hiszen már nem vársz cserébe semmit, csak feltöltekezel az érzéssel, és hagyod, hogy áramoljon.
A munka viszont most kezdődik...