Királynők helyett nők.

Csapongok mint a lehetőséget kereső denevér.
Mint szárnyát kiterjesztő sas, akinek minden zsákmány belefér.
Gyere és dumáljunk.
Gyere és kávézzunk.
Jó megyek.
Olyan mint egy álmokat álmodó pár éves gyerek. Ötven évesen még hercegnőt játszik és boldogságról magyaráz de kudarc csomag látszik.
Az igényeit sorolja, az álmokat rendszerezi.
Nyújtani semmit nem tud csak szeretné, szereti.
Hét nap hét találkozás.
Ágyba csalogató kisebb csalatkozás.
Alul is felül is csak igényeket vár el.
Még egy cérnaszál tartja de elvágva a kábel.
A nem ígérek semmit de mindent elvárok lányok helyébe érkeztek az Ukránok.
Otthona nincs, a háború sújtja, futva érkezett, élete romba.
Főz is, mos is szívesen műveli az otthoni dolgokat.
Hiszen minden álma egy harcban ott maradt.
Boldog attól, hogy valakinek kell még.
Viszlát királynők, viseljétek a drága kelmét.
Haza megy a férfi a munkából fáradtan és nyakába ugrik egy szép feleség boldogan.
Nincs egyenlőség jog, nincs szerelem megvonás,
vacsora van, megértés, dorombolás.
A boldogságot művelni kel nem elvárni feltétlenül.
Terméketlen talajban elhal ami belekerül.
Terméketlen talajok mindig öntözést várnak.
És ha nem jön a termés, még téged hibáztat.
Nyelvtantanárt játszva helyesírást követel némelyik.
De nem beszéli a szeretet nyelvét hanem csak megszégyenít.
Hát mit nekem te zordon fenyvesektől mentes vadregénytelen táj.
Ha boldog valaki attól, hogy vagyok és minden nap haza vár.