You know, I’m no good

A tanár - diák felállás, az alá és fölérendelt szerep miatt mindig is izgatott, na de mi van akkor, ha ez az egész nem csak egy szerepjáték?

Etikailag rendben van-e az, hogy lesmárolt a gitártanárom?

Tekintve, hogy nem vagyok köteles Tőle további leckéket venni (magántanár), végülis csak magával szúrt ki - gondolná az átlag ember.
De tekintve, hogy olyan “elcseszett” vagyok, amilyen, szépen beleragadok a helyzetbe, hisz, bár maga a pasas annyira nem mozgatott meg EDDIG, a szituáció már annál inkább.
Eddig az Ő helyével merőlegesen álló kanapé közepén foglaltam helyet, most már mellé ülök le, mikor bevezet a nappaliba.
Eddig kedves, de távolságtartó voltam, most kelletem magam, mint egy bagzó macska.
Eddig végigröhögcséltük az órát, de azt hiszem Ő is realizálta, hol a bekapcsoló gombom, mert átváltott szigor-igorba.

Szóval felvetettem, hogy ezt tanítják az egyetem? A válasza nyilván az volt, hogy az én hibám, és különben is, ki érkezik vörös csipkeruhában gitár órára?! - Én bazdmeg.