Egyoldalú?

Valamelyik nap kaptam egy képet, amihez azt írta a dalia, hogy „mert élőben se leszünk egyoldalúak”.

Majdnem visszaírtam neki, hogy ez nem túl „domos”, de gyorsan rácsaptam a kezemre...

Ma flörtöt küldött nekem egy, már a nevében is egyértelműsítetten orális szex kedvelő tagtárs. Semmi különöset nem írt, tolakodó sem volt. Az adatlapján pedig csupán részletezi, hogy mennyire, és hogyan imádja kapni - viszonzásról szó sincs.

Ez már sokkal inkább az az attitűd, amit itt fél év alatt megszoktam néhány „domtól” - más kérdés, hogy köszönöm, nem kérek belőle.

Persze a BDSM világa nem a kölcsönösségen alapul... Vagy mégis?

Többször említettem már, hogy az én képzeletemben ez elcseszettül romantikus, és nem ismerek ennél intimebbet. Hagyni, hogy lásson zavarba jönni... Hogy lásson gyengén, összetörten...
Tudni, hogy úgyis vigyáz rám. Hogy gondoskodik. Hogy a kedvenc játékszereként óv, és becsül.

Hátradőlhetek.

Hátradőlhetnék. Lehet hogy a BDSM nem a kölcsönösségen alapul... Vagy mégis?

Hogy is van ez?