A gyávák

24 órán belül háromszor ütköztem ugyanabba a falba. A sebzett szívek „óvatos vagyok” falába.

Tudjátok mit? B@sszátok meg! Gyávák vagytok. Nézzetek a tükörbe, és vegyétek észre, mi maradt belőletek. Pislákol még egyáltalán bármilyen tűz a szemetekben? Vagy önmagatokat is átveritek egy öngyújtóval, amit szemmagasságban égettek?

Én valami igazit akarok. Élőt! Nem érdekel, ha megsebez! Századszor is megpróbálom, és minden pillanatát élvezni és érezni akarom. Szenvedélyt akarok! Pusztító tűzvészt! Perzseljen fel, hadd szülessek újjá a hamvaimból! Százegyedszerre is felállok majd, leporolom magam és megigazítom a koronám.

Mert ezt nem lehet óvatosan. Ez nem az a műfaj. Itt nem nyerhetsz, ha nem kockáztatsz.

Ui.: Tudom, hogy N..l..n írt egy posztot hasonló témakörben, de abszolút semmi köze hozzá, ez a blog nem arra reagál, az teljesen más élethelyzetről szól.