Blue Monday

Nem szeretlek.
Csak a lehetőséget szerettem, aki lehettél volna, ha a képzeletem formáz valódivá.
Délibáb vagy, akihez minél közelebb értem, annál halványabbá foszlott.
Csak egy sziluett vagy. Üres. Addig voltál izgalmas, amíg én annak láttalak.

De mégis jó volt hinni, hogy herceg vagy Te, a magad elcseszettül romantikus módján.

Az illúziódba kapaszkodtam. Erőt adtál, mégha nem is akartál.

Vagy inkább én voltam erős. Kislány voltam, aki felépítette a saját képzeletbeli, kastélyát, és bezárkózott, ha épp nagyon fájt neki idekint a világ.

Most már elengedem a kezed. Legyőztem a sárkányt.