Igazságtalan

Pokoli kegyetlen, amikor az ember hosszú ideje csak vágyakozik valamire, amit mások kívánság nélkül is megkapnak, de ők eldobják maguktól azt, amiért egyesek annyi mindent tesznek, de az élet mégse adja meg nekik, pedig ennél jobb dolgot el sem tudnak képzelni. Igazságtalan és nagyon fájdalmas látni, hogy mások az egyes emberek számára legbecsesebb dolgot semmibe veszik, nem tisztelik, hogy megadatott számukra. Még egyesek kitartóan, céltudatosan, mindent megtéve már szinte harcolnak álmukért, addig mások hirtelen döntést hoznak, vagy csak véletlen félrenéznek, és hoppá, már meg is kapták, akár akarták, akár nem.
Elkeseredett vagyok, és bevallom, hogy irigy. Nem értem, hogy én mért nem lehetek ugyanolyan "más"...