Mifasz van?

Faszok az emberek. De komolyan.

Miért fasz mindenki? Egyesével, tagoltan: miért... fasz... mindenki?!

Miért a jó azoknak, akik egy számítógép előtt ülve adják a janit, hogy aztán egy személyes találkozó hallatán az összes bátorságuk az inukba szálljon? Képgyűjtők? Sutyiban matyizók? Miért raboljuk egymás idejét?

Vagy miért jó annak a párnak, akikkel levelezünk, majd chatelünk, és telefonálunk (pedig azt mi utáljuk), egy kurva személyes kávézást is összehozunk, ahol közlik, hogy ú, meg á, meg hű, meg juj, meg mennyire nagyon akarják a négyest. Aztán két nap múlva írnak, hogy a csaj „majd jelentkezik”, mert lennének „kérdései”. Két nap múlva mi vagyunk azok, akik rájuk írnak, hogy várjuk a kérdéseket. Erre mi történik? Sztornózzák az egészet.

Vagy ott van a huszonéves lepedőakrobata, aki azzal indít, hogy juj, az nem baj, ha eléggé nagy a mérete? Nem, baszki, erre várok, cseszd meg! Szokásos kör: email, chat, személyes találkozó, kávé-tea-ropi, lelkes, kedves, hű, de meg akar baszni, meg mennyire akarja a hármast, majd amikor kiderül, hogy a randi helyszíne külváros lenne, akkor máris büdös neki az egész.

Megy az én időm, megy a pasim ideje, fogy a türelem. De nagyon. Nem tartom magam rossz nőnek. Nem gondolom azt, hogy rossz az ajánlatunk. És baszki, mégis mindenki fasz. És lusta, és kanapé huszár. Most komolyan. Mi lett belőletek, férfiak?!


(Elnézést, de ezt ki kellett ventillálnom magamból... Köszönöm a figyelmet.)