Pszicho-bdsm

A minap az egyik közösségi oldal érdekes témát köpött elém. Majdnem negyven perces beszélgetést ajánlott a figyelmembe a jútúbon, méghozzá arról, hogy a bdsm hogyan alkalmazható terápiás jelleggel pszichológushoz járó emberek esetében. Több sem kellett, amint felszabadult annyi időm, hogy meghallgathassam és közben a háttérben elmolyoljak a havi költségvetés írásával, hozzá is láttam.

Próbáltam ítéletek nélkül hallgatni a hölgyet, odafigyelve, kívülállóként maradva. Jó vicc, egy szub hogy a halálban legyen bdsm témában pártatlan és kívülálló? De azért igyekeztem. Nyitott, az ismeretlenre kíváncsi, új dolgokra vevő, ideákkal szemben befogadó embernek vallom magam, valahogy ezzel a koncepcióval mégsem tudtam azonosulni.

A téma felvetése alapján azt vártam, majd arról lesz szó, milyen okok vezethetnek oda, hogy valaki a bdsm felé forduljon, ebben találja meg a szexuális kiteljesedést, hogyan lehet ezt minél kiforrottabban megélni a választott partnerrel, mik lehetnek a veszélyei, korlátai, határai. Ehelyett arról beszélgetett a szexuálpszichológus csaj és az őt meginterjúvoló életmód tanácsadó pasas, hogy a hozzá érkező, többnyire bántalmazást elszenvedett nők, illetve rejtett szubmisszivitást hordozó, az életben rendkívül domináns szerepet vállaló férfiak számára hogyan hozhat feloldozást egy jó fenekelés. Amit a dokinőtől kapnak az ülés alatt. Ezen a ponton megállt a kezemben a toll. Hogy mi van?!

Én tényleg nem akarok ítélkezni, soha nem tanultam pszichológiát, bár mindig is vonzott ez a tudományterület - az elme hatalma, befolyásolhatóságunk és a többi -, ugyanakkor ezzel a helyzettel mégsem tudtam mit kezdeni. Egy ilyen típusú kapcsolathoz hatalmas bizalom kell. Azért, hogy ki tudja mondani a kezelt, mit szeretne és, hogy elfogadja, hogy azt az őt gyógyítótól kapja meg. Számomra ez valahol túlmutat a kezelt-kezelő viszonyon, de készséggel elismerem azt is, hogy hajlamos vagyok dolgokat túlmisztifikálni. Viszont nem tehetek róla, nekem ez akkor is meredek.

A mögöttes logikát ellenben értem. Kifacsart, de el tudom fogadni. Lássuk be, az sosem volt országos titok, hogy a határozott, vezető beosztású emberek közül jó néhányan olykor-olykor igenis szeretnének kivetkőzni az öltönyükből, kibújni még a bőrükből is, és ezzel átadni az irányítást valaki másnak. Azonban az nagyon érdekes volt a számomra, hogy a doki szerint a bántalmazást, szexuális traumát megélt nők számára teljes mértékben sosem lesznek feldolgozhatóak az átéltek, ezért ő abban segít nekik, hogy újra örömet találjanak az együttlétben, és képesek legyenek elfogadni, hogy azt saját múltjuk miatt a klasszikus vanilla módon már általában nem tudják élvezni. Én eddig azt gondoltam, hogy a pszichológusok a múltbéli sérelmek feloldását, feldolgozását tűzik ki célul, nem pedig a traumával való együttélés megtanulását. Mondjuk, ebben is van valami logika, ha azt vesszük.

Negyven perc sok idő, más témákat is érintettek, a magömlés nélküli ejakulációtól kezdve a szex spirituális vonatkozásáig, de ezek már nem igazán kötöttek le. Amit hallani akartam, azt már kivesézték. Ennek ellenére nem állítottam le a videót, hátha elhangzik még valami számomra is érdekes, hasznosítható, de már csak fél füllel figyeltem a beszélgetésükre.

Nem is tudom, hogy végül jó volt-e nekem, hogy rám talált ez a anyag. Mármint, persze, az új információ, az újdonság mindig jó. Szélesíti a látókört, bővíti az ismereteket. Ugyanakkor olyan szinten felszínes volt a tájékoztatás, amivel nem sokat tudtam kezdeni. Jó lenne ennek jobban utána olvasni valahol, behatóbban is tájékozódni. Majd megpróbálok utánanézni. Addig marad a találgatás és a saját gondolataim, kérdéseim, kételyeim.