...rabja vagyok...

Van egy dolog, minek, függője vagyok.

(Már csak ez maradt meg, a többit eldobtam, könnyeden.)

Vagy is egy (t.) módosított állapot, nehéz megfogalmazni.

Este van, fehérköd leszáll, zölden megvilágított füsttel teli szoba.

Villognak a fények, stroboszkóp közepesen darál.

Szívem, fantáziám meg sem áll.

Szokták mondani ami itt történik, itt is marad, okkal.

(Nem ilyenkor készül a profilkép, max ide. XD)

Ott vagyok, veled, a kivel a határon sétáltunk idáig.

Jön az ugrás, megszabadulunk minden "normától".

A tudatunk nem létezik, nincs semi, csak az élvezetek rabsága.

1 óra, 3 óra, ki mit szeret, napok, évek?

Lehet fokozni?

Lehet, bár azért van egy határ, melyet soha nem akarok átlépni.....

Majd jön a tisztulás/ébredés, vissza tér a Tudat.

Jön a "nem karok még haza menni".... érzés, ne legyen vége soha!

Biztos? jó lenne ez így nekem örökre?

Nem.

Akkor?

Akkor maradjon így.

Így mindekinek jó.