2013. 12. 23. 10:26 | Megjelent: 1179x
Történt egyszer, jó 5 éve is már, hogy a buli végén már csak húszan maradtunk, 3-4 domináns és körülöttük szubok. Vagy már oda tartoztak valakihez, vagy még csak most próbálkoztak, jelentkeztek, igyekeztek.
Én is az ottmaradottak között voltam, nekem volt is dolgom.
A jelenlévők, régiek, újak, s régi dom pajtás, bajtárs, nos, haza igyekeztek.
Na de ki kivel, ugyebár...
Én épp elemeztem, filóztam, hogy ki kivel lenne a legjobb, ki mit fog kihozni az estéből. Meg persze döntöttem, a bajtárs kivételével a többi, kiért ott voltam már nyakörvet hordott, az enyémet. (bajtárs drága is hordta azt egyszer, ahogy ugyanazt én is hordtam őérte :-)) )
Megszokott dolog ez egy jó buli végén,
de most még az is kiderült, hogy egy napszemüveg ott maradt.
Tiszteletét tette továbbá egy domina s kísérete, rég elfeledett dolgokat beszéltünk meg végre, élőben, s noha anno nem szóltunk egymáshoz - ilyen ez a világ! - bizony összefonódott a sursunk és a dominánsok csendes, higgadt egykedvűségének díszes velencei maszkjai mögül kimosolyogtunk egymásra, évek távolából, s biccentettünk végre, mert már tudtuk őszintén tenni.
Nah, de a napszemüveg!
Mindenki jó hajóra (illetve autóba) szállott, az este végei szépen támogatták az egyének jellemfejlődésének aktuális állomásait, a feladat el volt végezve. Senki nem sértődött meg, noha voltak olyan helyzetek is, melyekben aki jött valakivel, nos, nem vele távozott, s erről nem ő döntött, szub lévén. Voltak ott többes helyzetek is, egyiknek első ilyen élménye, s bár kész volt a nyitott kapcsolatra, melyet keresett, de ezt akkor ő még nem tudta. Remeghetett a csodaszép lába, combfixestől aznap, s ezt is tudni kellett, mielőtt megtalálta a kocsiját.
De a szemüveg! Akinek tulajdonosa megkerült, s blogok hadát nyitotta, hogy az márpedig kell.
Jó 5 éves történet ez, nincs már (most) a pixien a tulajdonosa.
De kereste a tulajdonát, s kutatta, kik tudhatnak róla.
Csúnyán meg is vádolt mindenkit, hogy régesrég elvették már azt tőle, pénzzé tették azt, s ő keseregve siratta egykori tulajdonát.
Megadtam a számom, hiszen jelen voltam és fontos lehetett az a napvédő.
De sajnos csak ment az átkozódás, hiszen figyeltem én sokmindenre, de pont erre nem. Hogy ki vette át, s hogy viselte gondját annak.
A férfi, ki tulajdonától távol töltötte a jeles júniust, annak minden forróságával nem győzött felelősöket keresni, s így talált nekem írni:
Ha a szubjaid tüntették el, akkor ki a felelős ezért szerinted?
És a pixie blog támogatta akkor őt ebben, hogy bizony-bizony, a dominánsok felelnek a nyakörveikért.
Felelnek.
De.
Akkor legalább 15 szub kóborolt ott. Többségük csellengett, s kereste a majdani helyét.
Nem a napszemüveg volt a prioritás.
Vannak nyakörveim jelenleg is. No, természetesen nem 15!
Vannak régről is, s mindegyiket számon tartom, bármit hoz az életem, meg sohasem tagadom egyiket sem, mindegyik valaha a lelkem része volt, ha bármi baja van, nálam mindig várja egy matrac, ha tetszik a világnak, ha nem.
De a napszemüvegért akkor kapott kritikát nem tartom jogosnak.
Más dolgokért vállalok felelősséget nyakörvek esetén.
És főleg nem húszért, tízért!
Kevésért, de azokért családként.
Bennem ragadt ez akkorról, most kiírtam.
Hozzászólások (0)