A legnagyobb szadista!

A történet úgy kezdődik, hogy évek óta keresem a szub párom. Elég kreatív manus vagyok, és ha csinálok valamit akkor azt nagyon csinálom (lehet ez a baj, de erre később kitérek). Több helyen is keresem nem csak itt, de az évek mérlege a befektettet energia kontra eredmény, hát finoman szólva is elenyésző. Van aki nekem nem kell és van akinek én nem kellek. Elmentem egyszer egy domina házba, mert látnom kellett (Mo.-on biztosan nincs párja) és leesett az állam. Előtte már próbálkoztam pár fakanál,meg még pár eszközzel, de többet eszembe se jutott, hogy ezzel tovább bohóckodjak. Azt mondtam hogy ez igen, itt kezdődik ez a szakma, nekem ez kell. A sors úgy hozta hogy lett is egy privát Dungeon, ami engem a mai napig elvarázsol és a valódi igényes szeánsz szerintem elengedhetetlen részét képezi, de erről nyilván van aki vitatkozna. Jött a nagy ötlet, hogy nyílt napot tartok, rendületlenül hírdettem, kerestem, ajánlottam fel sok sok embernek itt és más oldalakon. Rengeteg energiát raktam bele az elmúlt időben. Tudom én vagyok a naiv, meg az örök optimista, hogy azt mertem képzelni hogy valaki utazik egy ilyen élményért mondjuk 2 órát. Tudom itt a bizalom nagyon fontos, de ez egy fix helyen lévő igényesen kialakított hely, ami magában biztonságot jelent, hiszen nem egy fos bérelt lakás egy idegennel a sztori. Ezért számomra csalódás, nem tagadom, de már egyre kevesebb elvárásom van mások felé. Tudom aki szeretne ezen az úton velem a Dungeonban járni meg fog találni, ennyi. Mindenki tanulja, fejleszti magát, amiben benne van a csalódás a kezdő bénáskodás és a hibák, és ezt jobb lenne elkerülni. DE úgy látszik ez a sorsunk (mindenkinek) ezt meg kell szenvednünk az álmainkért. Legyünk szadisták vagy mazók teljesen mindegy, mert az élet a legnagyobb szadista. :) :) :)