Blog - MarquisDS

Harapás
Imádok harapni. Imádom megharapni, amit csókolhatnék is. Mellet, szájat, olykor pinát. Imádom a nyomaimat a szubom testén hagyni, hogy a tükör előtt állva láthassa a lenyomataimat. Varázslat jelenlétét érzem, mondaná a joviális varázsló. Az ilyen nyomok a mágia nyomai is lehetnek. Néha csak az eleven hús fogantatásának kereke pörög az űrben és kizúdul, máskor meg héja-nász az avaron. Hol felszínesebb, hol mélyebb kapcsolódások vezetik a kezem. Lesz majd sok felszínesebb is, de most a...

A bárány sivalkodása vonzza a farkast
Van más megátalkodott szadista rajtam kívül is, akit felizgat a szubja szemében a könny? Felizgatja a hüppögő, lefolyt sminkű áldozata? Mert engem ragadozóvá tesz; olyanná, mint farkas a bárány sírását hallva. Benne ugyanis nem a részvét éled, hanem egy másik érzés. Egy nagyon más érzés. Ilyenkor szemkontaktus mellett szeretek hirtelen fájdalmat okozni. Lekeverni egy pofont. Vagy a könnyes zokogó arcát ráhúzni a farkamra. Még leírva is felizgat.

Pluggal a seggedben a muglik között
Mindig úgy gondoltam a naturizmusra, mint egy szexualitástól független, természetes életformára. Naturista vagyok kamaszkorom óta, és mindig külön választottam a swingert, a szexet a meztelen létezéstől. Voltam (voltunk) Punta Krízen is, megtapasztalni, milyen egy swinger part, de az céllal volt. És legutóbb Délegyházán, ahol családostól napoztunk, a mellettünk lévő páros hölgytagja előrehajolt valamiért, és a kitáruló punci-popsi látvány helyett egy bíborszín plug virított az arcomba. Az...

Csöndem lehetnél
“Most elmondom, mid vagyok, s mid nem neked Vártál ha magadról szép éneket Dicsérő éneked én nem leszek Mi más is lehetnék, csak csönd neked. E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok Ha rám így kedved van, maradhatok Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér” (Bereményi Géza) Egy magát domnak gondoló vagy mutató nárci elvárja, hogy magasztalja őt a szub. De egy valódi dom nem kaphat szebb vallomást az égig érő, hűséges csöndnél. A jelenlét, a...

A szub ruházza fel hatalommal a domot.
Igazi odaadás az, amikor a farkával a torkodban, hypoxiával küzdve, mégis az ösztöneidet legyőzve nem eltolod, hanem az arcodba húzod őt. Sokan ezt megalázónak (vagy akár alázásnak) gondolják, amit én nem értek. Nem tudok tiszteletreméltóbb partnert elképzelni, mint egy a lábam előtt, önként fuldokló szubot. Nekem elhiheted, hogy amikor egy dom azt érzi, hogy még ilyenkor is csak az számít neked, hogy neki jó legyen, elég legyen, finom legyen, pont jó legyen, hálás és elégedett veled, a...