Senki nem tökéletes...

Új év reggelén korábban keltem. Na jó, máskor is, de ez most a történet miatt fontos :-)

Szóval egy kávé és a konyha rendbetétele után visszabújtam mellé az ágyba. Félig ültem, hogy olvasni tudjak. Szinte azonnal átkarolta a derekam és közelebb húzott. A combomat a lába közé fogta, hogy ne tudjak 'menekülni'. Így aludt tovább, én pedig olvasgattam.

Egy jó fél órával később éreztem, hogy ébredezik. ;-) Hozzá hajoltam és a fülébe suttogtam: "szeretlek". Ez a kis szó nagy hatással volt rá, azonnal teljes terjedelmében feszült a combomhoz. Ajkaival a mellemen kalandozott, és amikor megtalálta amit keresett, a szájába vette, szívogatta, harapdálta. Maga alá húzott, majd amikor azt hittem, hogy újra megünnepeljük az új évet, akkor megszólalt: "hát Cicc, ebből még mindig nem jön kávé..."