Kettőn áll a vásár

Mindig kettőn áll a vásár - hivatkoznak rá oly sokan és oly sokszor. Nekem meg már hányingerem van, akárhányszor meghallom….

Mert való igaz, a felszínen rettentő korrektnek és PC-nek hangzik ez, de a legtöbben nem veszik észre, hogy van egy hatalmas csúsztatás a dologban. Igen, valóban, ahhoz, hogy valami működjön, két ember kell. Két ember odaadása, szeretete, igyekezete, megbecsülése, tisztelete egymás iránt. Viszont - és ezt már sokan nem látják - tönkretenni, szabotálni csak az egyikük is elég. Ezt viszonylag könnyű belátni: ha én mától kijelentem, hogy kapcsolatban állok veled, és meg is teszek ezért mindent, a te vágyaid szerint tökéletesen megfelelően, kifogástalanul viselkedem, az akkor sem egy működő kapcsolat. Mert te nem akarod. Tehát te egyedül képes vagy meghiúsítani, elrontani a mi kapcsolatunkat, annak ellenére hogy én mindent megteszek.

Így tehát ha valaki folyton azzal érvel, hogy de hát egy kapcsolathoz két ember kell, ha egy kicsit ilyenebb lennél, alázatosabb, jobban bíznál, kevésbé beszélnél aggresszivan, stb stb., akkor valószínűleg azért hivatkoznak folyamatosan erre a mondásra, hogy te legyél megint az, aki önkritikát gyakorol. Hisz az alkalmazkodóbb, empatikusabb, bizonytalanabb fél csak még alkalmazkodóbb lesz, még jobban odafigyel magára, míg végül már másról sem szól az élete, csak hogy tojáshéjakon lépked, hogy megfelelő legyen, hogy ne váltsa ki a párjából a negatív viselkedést. Aztán persze az ember néha kimerül, kiborul, esetleg dekompenzálódik pszichésen, és tesz olyanokat, amire már látszólag jogosan lehet hivatkozni: nézz magadra, hát te kiabálsz, idegbeteg vagy, és így tovább és így tovább. Igyekezhet az ember bármennyire, lehet bármennyire alárendelődő és alkalmazkodó, ez sosem lesz elég. Valami hiba mindig lesz, valami, amit rosszul csinál. Mert a kapcsolat rossz, a másik ember szabotálja alapjaiban, lehetsz te akármilyen, az egész lényedet és minden tettedet alárendelheted neki, az egész nem működik. Mert Ő így akarja. Nem rajtad múlik…..