Béláim

Az este valamiért nehezen tudtam elaludni.
A gondolatok cikáztak, a netes ismerkedés, társkeresés kezdetei jutottak az eszembe, mert miért is ne valami normális dolog.
Alig múltam valamivel harminc, mikor első alkalommal társkereső oldalra tettem a lábam, igaz akkor még azért, hogy az éjszakai telefonügyelet ne teljen unalmasan. Beszélgettünk sokszor reggelig. Nagyon jó társaság volt. Majd a tagok száma emelkedni kezdett s ezzel arányosan jöttek a megkeresések is randevúra, szexre.
Az első randevúk igen mélyen élnek bennem.
Voltak kellemes beszélgetések, kellemetlen tapasztalatok.
Minden találkozóra úgy készültem, mintha álmaim lovagja várna majd rám.
Az egyik ilyen találkozásra is ugyan így készültem, miniszoknya, leheletnyi muszlin blúzocska, szolid smink, tipegős magassarkú, mert emberünk azt mondta, hogy ő majd két méter, mellette a 178 centim pedig eltörpül.
Álltam a Móricz Zsigmond körtéren s vártam, emberünk késett. Jött egy eszméletlen jóképű, magas fickó, dobbant egyet a szívem. Nem ő volt.
Nézegettem a járókelőket, hogy akkor majd csak kiszúrom közöttük emberem, de csak nem láttam sehol az én Bélám. Majd megérkezett, mikor már indulni akartam, hogy ebből sem lesz semmi.
Bélám valahol a 80-as évek elején elakadt. Csíkos, színes, zsákszatyor, gumi cipő..., 40 fokban műszálas pulóver mélyen a min. 2-3 számmal nagyobb nadrágba húzva, ami enyhe tevepatát formált ott elöl... az egész faszi mintha összegyúrták volna Pumuklit és Rumcájszt... Menekültem.
Következő (Béla2) egy fitness edző volt. Magas, kicsit túl markáns vonásokkal... talán Winnetou lova és Kincsem arca összegyúrva mutatott volna némi hasonlóságot a vonások között.
Bélám mint kiderült csillió néven volt jelen az akkori közösségi oldalakon. Mindenhol kimondottan duci lányok után ette a fene, agyaltam is, hogy mit is akar tőlem akkor. Megkérdeztem.... Nem kellett volna... "a gyúrós padon hülyére szexelni magunkat..." Na banyek, tőle is menekültem.
Harmadiknál (Béla3) azt gondoltam megfogtam vele, maga a jó Isten lábát.
Hatalmas pofára esés lett belőle.
Bélám szerint ő: 42 éves, 186 cm magas, sportos alkatú, barna hajú.
Valóság: a vállamig ért (pedig nem volt rajtam tizensok sarkú cipedli), jóval a 60 fölött, kopaszon, de igazi metró frizurával (tudjátok mikor jön a metró s egyik az egyik oldalra gondosan zselézett frizura önálló életet kezd élni s minden igyekezet ellenére a másik oldalra fittyen kecsesen, vagy peckesen áll).
Menekülni szerettem volna, de nem bírtam, kérdeztem, hogy mégis, ezt miért..., hogyan...
Válasz: ha a valót írja, senki nem áll szóba vele.
Azt hiszem Béláim túltoltuk, vagyis toltátok.
Erre most itt vagyok lassan 50 felé, nem keresek, igaz akkor sem kerestem s ugyan azt érzem. Kapom a leveleket ilyen-olyan szándékkal... mer' olvasni tudnak de érteni nem.