előítélet

Egy kis elmélkedést engedjetek meg.
Előítéletek...?!
Pár évvel ezelőtti dolgok jutottak ma az eszembe egy fb posztot látva.
Volt egy kolléganőm, nevezzük Ivettnek, bár akár a valós keresztnevét is írhatnám... nem lenne jelentősége.
Ivett mindig kérdezett a szexualitásról, a biszex mivoltomról, a BDSM iránti vonzalmamról.
Minden alkalommal lázasan hápogott, hogy hogyan..., hogy ő aztán sosem, pfujjjj, ő nem ítéli el, de hááát ő ilyet elképzelni sem tud, na meg undorító. Hogy ő egy nőhöz érjen, hogy pinát nyaljon, hogy hozzá egy nő érjen, mint nőhöz... mikor a faszt szereti...
Ma szembe jött velem fb-n, hogy x ideje egy nővel él, a két kisfia velük van, a férjétől válófélben vannak. Ivettről tudtam, hogy nem veti meg a férfiak társaságát. Egy kis flört itt, egy kis flört ott, itt egy szerető, ott egy másik.
Minden egyes alkalommal lázas szervezkedések, lázas levelezgetések, telefonálgatások, hogy össze tudja hangolni az otthoni életével a randevúit.
Félre ne értsétek nem ítélkezem, bennem egyetlen percig nincs előítélet vele szemben.
Csupán elgondolkodtam, hogy mi miért? Mikor érünk meg a dolgok elfogadására? Mikor tudunk valamit előítéletek nélkül látni? Mi kell ahhoz, hogy amire x évvel ezelőtt azt mondtam, hogy sose, undorító, pfujjj az most az az enyém legyen?