fétis

Mostanság volt egy blog, már akkor késztetést éreztem arra, hogy a bloghoz szóljak.
Ám tudom mindenki másként éli s látja a dolgokat, ezért nem tettem meg.
Ma viszont volt egy beszélgetésem, előjött ismét az érzés, hogy kiadjam magamból az akkori gondolataim.
A mai beszélgetés témája fenekelés fegyverrel.... Van akit a spanking vonz, engem nem, engem a fegyver vonz ebben. A spanking maga az eszköz lehet, de a fegyver nem lehet eszköz, mert az maga ami izgat s vonz.

Nos miről is van szó?
Fegyver a BDSM-ben, mint fétis. Mondhatjátok, hogy nincs helye a BDSM-ben pl. lőfegyvernek, vagy egy kardnak... elfogadom.
Alapból deviáns vagyok olykor, szeretek polgárpukkasztani, szeretem néha megmutatni azt ami ott van bent.
Tudom, most sokan fogják a fejüket, de...
Mindig is imádtam a fegyvert, egész kislány koromtól fegyverrel a kezemben nőttem fel. Szerencsém volt többféle lőfegyvert megfogni, megtanulni a használatát.
Akkoriban nem értettem mi ez... Igyekeztem fegyelmezetten bánni a fegyverrel. Imádom s egyben tisztelem is a fegyvereket.
Évekig gondolkodtam magamban, hogy mi is ez...? Normális-e, hogy izgalmas egy kard, egy lőfegyver? Vagy én magam normális vagyok-e? Normális-e ahogy a hideg fém a bőrömhöz ér izgat, ahogyan érzem a fegyver illatát nedvesít?
Persze bárki mondhatja, hogy nincs ki mind az összes négy kerekem, de egy sima fenekelés valahogy nem olyan, mint pl egy karddal, egy tőrrel esetleg egy korbáccsal.
Sőt nagyon nem szeretem a fenekelést, tettek róla, hogy ne szeressem, ne izgasson a fájdalom (de ez más történet s nem is szeretném nyilvánossá tenni).

Megtanultam tisztelni a fegyvert kislány koromban, ezért nem is félek tőle, viszont az évek alatt ez a tisztelet átfordult valami egészen mássá, egy izgalmasabb dologgá.