Csak egy kis SZOLGA...

"Már 3 éve! Már 3 éve csak a talpát nyalhatom! Közben a telóját nyomkodja, néha elalszik.., ami nem is baj, legalább pihen egy kicsit... Már 3 éve a szubja vagyok, és csak a talpát nyalhatom! Pedig nem is vagyok lábfetisiszta!" - kiabálja perszonális szolgám egy chates kifakadásában. "Ezt mondhattad volna előbb is"- felelem.
Ő az a szolgám, akit ököllel ütöttem, vagy éppen nadrágszíjjal.., de nem azért, mert erre kért, egyszerűen dühből, mert idegesített. Sjambokkal vertem ki a fagyba éjjel, úgy, hogy alkoholt ivott, és az ország másik felében lakik... Még annak is örült, ha bántottam, mert akkor végre, csak rá figyeltem. Ha kértem valamit, azt megvette ajándékba, pedig tartozásai voltak a bank felé... Más dominákhoz kellett mennie, miután tőlem távozott, mert én sose akartam igazán foglalkozni vele. A vágyait nem teljesítettem, de nyalhatta a talpamat. Láthatta, hogyan élek, ismerhette a titkaimat. Láthatott kócosan, smink nélkül is. Mégis mindig szépségesnek talált...
Míg engem szolgált, bejárta a BDSM legsötétebb bugyrait... Vézna, kis testét sok helyre vitte, hogy helyettem foglalkozzanak vele. Közben titokban rám gondolt.
Ma hajnalban, több, mint 3 év után, megtudtam, hogy szerelmes volt belém mindvégig. Talán, még most is az... Lehet, hogy nem is igazán perverz, csak szerelmes volt, és hozzám próbált idomulni. Perverzzé válni, mint én! Megfelelni. Azonosulni az életemmel, a gondolataimmal, a vágyaimmal. Ezen a hajnalon döbbentem rá, hogy a férfiak többsége nem képes kifejezni magát, az érzéseit, a gondolatait, néha még a valódi vágyaikat sem...