Alfák és "selejtek"

Az őskorban a férfiak arra voltak hivatottak, hogy védelmezzék, kiszolgálják a nőket. Mondhatni, erre lettek teremtve. Egyfajta katonáknak, kiszolgáló személyzetnek. Kiszolgálták a nőket és ajándékokat vittek nekik, hogy meggyőzzék őket arról, hogy mellettük biztonságban lesznek mind ők, mind a közös utódaik. A várandós nőknek, olykor életük kockáztatásával vitték az eledelt. Óvták őket a vadállatoktól...

Voltak olyan férfiak, akik nem jutottak nőkhöz, mert hiányzott belőlük valami, ami a nőknek tetszetős. Például, nem tűntek elég rátermetteknek, Béta hímek voltak, a nők nem érezték a belőlük áradó biztonságot. Esetleg rátermettek voltak, de túl önzőek és vadak...a nők nem tudták elképzelni róluk, hogy képesek lennének kellőképpen törődni velük és majdani utódaikkal.
Így az ilyen férfi egyedek cselhez kellett folyamodjanak...alantas módon megerőszakolták a nőket, más ellenséges hordákból loptak maguknak párt, akiket aztán kényszerrel tartottak a birtokukban. Ezek a férfiak nem kellettek a nőknek, csak így tudtak fennmaradni, utódokat nemzeni.
A valódi, alfa férfiak a tenyerükön hordozták asszonyaikat, körülrajongták őket. Ha nem is örökké, de legalább 4 évig, amíg a szerelem hormon működése alábbhagyott, közös gyermekük pedig nem szorult akkora segítségre.

A nőkkel bunkó, őket bántalmazó, fenyegető, erőszakos és önző férfiak tehát egyfajta selejtességet mutatnak. A férfiak nem erre lettek teremtve!