Függőség első rész
BDSM Blogok »
Blog - Incarnation »
Függőség első rész
Függés a BDSM-től.
„Engem már nem érdekel a BDSM.”
Hányszor hallottam már ezt a kijelentést különböző formákban?!
Sőt, magam is átéltem jó néhányszor. A szex sem érdekelt. Abból is elegem lett.
Viszont előbb-utóbb (legalább is eddig) mindig visszatért az érdeklődésem, még vadabb vágyakkal erősítve.
Ez vajon mért van így?
Törvényszerű egyáltalán?
Vagy ez is csak olyan, mint bármilyen szórakozás, amire ráun az ember, ha sokat űzte?
Lehetséges-e, hogy ez a fajta szex intenzívebb és jobban eltelít, mint a vanilla?
Vagy csak arról lenne szó, hogy csalódunk, és ez veszi kedvünket? (Erre nemmel kell felelnem, mert kerültem már hullámvölgybe és onnan vissza, egy adott kapcsolaton belül is.)
Valami védekező mechanizmusa a tudatalattinak? Még az is előfordulhat, hogy a szervezetünk a függés ellen száll harcba? Az endorfin és az adrenalin is függést válthat ki.
Tényleg nem tudom.
És most vissza a Domokhoz. Ha felelősségérzetük engedi, hogy függést váltsanak ki, itt a kábítószerszerű endorfinról és adrenalinról beszélek, hogyan egyeztethető össze a gondoskodással? Ha valaki a "rabja" lesz a szubmisszivitásának, mazochizmusának, nem az lenne-e az elsődleges szempont, a "gondviselőnek", hogy erről a veszélyes drogról folyamatosan leszoktasson, mértékletességre törekedjen?
E helyett olyanokról olvasok sok felé a neten, hogy a „határok tágítása”. Vagyis egyre többet, merészebbet, fájdalmasabbat kell tenni a subbal (ezt persze az alávetett fél élvezi, hiszen egyrészt boldog, hogy megfelel, másrészt az említett drogoktól is jól érzi magát). Mintha ez verseny lenne és nem a közös örömszerzésről szólna. Persze az is öröm, ha nyerünk egy versenyben, de kérdés, hogy milyen árat fizetünk, fizettetünk érte.
Átolvasva, amit leírtam, tisztára olyan, mintha a BDSM ellen viselnék hadat. Pedig nem erről van szó.
Én csak azok ellen emelek szót, akik felelőtlenül, gyakran tudatlanul, vagy éppen gátlástalanul élnek vissza másokkal és használni merik a Dom vagy a Mester megszólításokat, előneveket. Kinek nem inge, ne vegye magára.
Incarnation
2006
„Engem már nem érdekel a BDSM.”
Hányszor hallottam már ezt a kijelentést különböző formákban?!
Sőt, magam is átéltem jó néhányszor. A szex sem érdekelt. Abból is elegem lett.
Viszont előbb-utóbb (legalább is eddig) mindig visszatért az érdeklődésem, még vadabb vágyakkal erősítve.
Ez vajon mért van így?
Törvényszerű egyáltalán?
Vagy ez is csak olyan, mint bármilyen szórakozás, amire ráun az ember, ha sokat űzte?
Lehetséges-e, hogy ez a fajta szex intenzívebb és jobban eltelít, mint a vanilla?
Vagy csak arról lenne szó, hogy csalódunk, és ez veszi kedvünket? (Erre nemmel kell felelnem, mert kerültem már hullámvölgybe és onnan vissza, egy adott kapcsolaton belül is.)
Valami védekező mechanizmusa a tudatalattinak? Még az is előfordulhat, hogy a szervezetünk a függés ellen száll harcba? Az endorfin és az adrenalin is függést válthat ki.
Tényleg nem tudom.
És most vissza a Domokhoz. Ha felelősségérzetük engedi, hogy függést váltsanak ki, itt a kábítószerszerű endorfinról és adrenalinról beszélek, hogyan egyeztethető össze a gondoskodással? Ha valaki a "rabja" lesz a szubmisszivitásának, mazochizmusának, nem az lenne-e az elsődleges szempont, a "gondviselőnek", hogy erről a veszélyes drogról folyamatosan leszoktasson, mértékletességre törekedjen?
E helyett olyanokról olvasok sok felé a neten, hogy a „határok tágítása”. Vagyis egyre többet, merészebbet, fájdalmasabbat kell tenni a subbal (ezt persze az alávetett fél élvezi, hiszen egyrészt boldog, hogy megfelel, másrészt az említett drogoktól is jól érzi magát). Mintha ez verseny lenne és nem a közös örömszerzésről szólna. Persze az is öröm, ha nyerünk egy versenyben, de kérdés, hogy milyen árat fizetünk, fizettetünk érte.
Átolvasva, amit leírtam, tisztára olyan, mintha a BDSM ellen viselnék hadat. Pedig nem erről van szó.
Én csak azok ellen emelek szót, akik felelőtlenül, gyakran tudatlanul, vagy éppen gátlástalanul élnek vissza másokkal és használni merik a Dom vagy a Mester megszólításokat, előneveket. Kinek nem inge, ne vegye magára.
Incarnation
2006
Hozzászólások (0)