Gizmózis

Mi lehet az oka annak, hogy a partnert, társat kereső pasik, rendre visszautasításokba ütköznek?
Nem mintha sajnálnám a zömüket, de nyilván akadnak itt olyanok is, akik tényleg komoly szándékkal és nyitott szívvel közelednek.
A jelenlévő hölgyek zöme unaloműzésből van itt.

Erre írhatják, hogy ezt jelzik is az adatlapjukon, de ez persze nem jelenti azt, hogy amennyiben a megfelelő hímtag kopogtatna náluk, nemet mondanának annak is.
A párjuk nem foglalkozik velük és unatkoznak. Mert ki a fene akar unalomig átrágott buta kérdéseken rágódni, vagy női témákat hallgatni? Férfiember örül, ha csend van.
Erre lennének valók a barátnők, de azokkal csupán az köti össze némelyiküket, hogy közösen utáljanak egy harmadik nőstényt.
Így mit tehet mást, beregisztrál ide és udvaroltat magának.

Persze olyan is akad, aki tényleg keres, de olyan magasra teszi azt a bizonyos lécet, mintha ő lenne az aktuális sexszimbólum.
Közben a testsúlyát sem meri kiírni és elvárná a reménybelitől, hogy vak legyen, mert neki már van képzettsége, állása, vagy mit tudom én mije.

Persze Ő sub. Legalább is az kívánna lenni, csak ugye ezek az itt lévő béna pasik nem domok.
(Meg kell jegyezzem a védelmükben, hogy nem attól lesz dom valaki, hogy odateszi a pipát, mikor kitölti a reglapot.)

Tehát az énképük stimmelt, de már pár hónapja elmúltak 20 évesek.
Érdemes lenne átgondolni, mit is tudnak ők nyújtani annak, aki közeledni próbál.

Na nem kell rögtön rám kiabálni, hogy általánosítok, csak egy „pixis-társadalmi tünet”-re világítok rá, és nem állítom, hogy mindenkire igaz lenne.