Virtuális valóság - reakció

"a virtuális valóság még mindig sokkal jobb, mint az örökös vívódás, kielégületlenség, elfojtás és a magány."
Ez vitathatatlan.

Viszont az írás többi része a valós találkozásokkal szembeni előnyöket taglalja. Ezekben is találni igazságot, de sok helyen megbicsaklik a logika.

- "előszeretettel gondolok magamra úgy, mint egy olyan perverz, virtuális szexuálpszichológus, aki nem könyvekkel kezel, mert ismer ennél izgalmasabb és hatásosabb módszereket is a szubok vágyainak kielégítésére."
Egy szexuálpszichológusnak nem a kliens vágyainak kielégítése a célja. De ez annyira nyilvánvaló, hogy szégyellem is leírni.

- "...koncentrált figyelmet, igazi jelenlétet kapnak tőlem. Így a velem való virtuális kapcsolat...akár jóval valóságosabb élmény lehet, mint egy élő kapcsolat."
Persze. Ha a valóságban nem kapnak koncentrált figyelmet, és virtuálisan igen, akkor nyilván az utóbbi a nyerő. De miért ne kaphatnának a valóságban ugyanolyan figyelmet?

- "hiába él fizikailag együtt egy nővel, ha az a nő este hullafáradtan ér haza a munkából"
Ez virtuális kapcsolatban is előfordulhat. Akkor így sem lesz top partner.
Itt kezdtem megvilágosodni, hogy nem arról van szó, hogy úgy általában online is nagy élményeink lehetnek. Hanem az a lényeg, hogy egy MÁSIK NŐ, akinek "se ereje, se igénye nincs arra, hogy törődjön a nőiességével" <-> BLOGÍRÓ virtuális jelenléte.
Tehát reklámszöveget olvasunk.

- "feltehetően napi 4-5 vendég után már nem is lenne igényem arra, hogy bármit is meg akarjak tudni arról az emberről"
Élő szeánszt vállalók között is van, aki heti 2-3 kliensnél többet nem fogad. És lehet virtuálisan is túlvállalni, sok párhuzamosan fenntartott online kapcsolatban nem csak kedve, de kapacitása sincs mindet mélyen megismerni.