Menekülőszó megint

Régebbi levelezéseimet nézegettem.
Egy részben a menekülőszóról beszélünk.
Ezeket írtam:

Tényleg nem értem ezt a menekülőszót.
Egyszer régen, még ilyen mellbimbócsipeszes koromban valahogy furcsán lett feltéve az egyik. A nő a másik szobában. Nekem egyre jobban fájt, elviselhetetlen volt, már szédültem a fájdalomtól. Kiabáltam neki, hogy gyere gyorsan, baj van! Szerinted ezt félre lehet érteni? Miért lett volna jobb azt kiabálni, hogy tönkölybúza, vagy sajtpapír?

Aztán egy másik eset. Egy fizetősnél voltam, kikötözött az ágyra, számban golyó, cbt. Semmilyen cbt-ről nem beszéltünk, sosem akartam ilyet. Üvöltöttem (volna), dobáltam magam. "Szenvedj csak szolga!" szólt az úrnő érzékien. Vertem volna pofán szívesen. Pár perc múlva elengedett, minden vágyam elszállt, hazamentem rögtön. Hiába lett volna bármilyen menekülőszó.

Olyat is írt valaki, hogy elsüllyedne szégyenében, ha használnia kellene valaha a szót. Ezt meg már végképp nem értem. Tényleg úgy érzik, hogy az életük múlik a "megfelelésen"? Akármilyen komoly is, mégiscsak játék.

Na, például Xenia úrnő egyszer javasolta, hogy legyen menekülőszavam. 2 perc múlva már ki is mondtam. :)) Nem éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben.