Cipellők

"Egy brit diáklány férfiak bizarr fantáziáit váltja valóra. Feladata, hogy felvesz egy magassarkú cipőt, és abban végigsétál a pasik testén. Munkájával naponta kétmillió forintnak megfelelő összeget zsebel be."

Gondolom, hogy itt senki nem lepődik meg a fenti híren.

Mégis elgondolkodtató, hogy miért kell a diáklány pénztárcáját tömni? A férfiak párja miért nem hajlandó erre? Pontosabban, miért nem hajlandó szinte semmire? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a feleség felvenné a legszexibb cipőjét és végigsétálna apucin. Örömet szerezne a párjának, erősítené az összetartozást, cserébe kérhetne érdekes dolgokat ő is, és még a pénz is megmaradna. És a férfi nem kényszerülne titkos akciókra, hazudozásra, nem kéne rejtegetnie otthon a tűsarkú nyomait.

Nemrég egy blogban kesergett egy tagtársunk, hogy nagyon régen szeretne már a párjával úgy dugni, hogy a nőn rajta marad a cipő. De nem. - Szó sem lehet róla. Hát mégis, milyen ötlet ez! Enélkül már nem is vagyok elég szexi neked?! Stb. (Később írta, hogy mégis összejött.) Olyan nagy kérések ezek, hogy vágyálommá kell fokozódjanak?

De pixien belül is, ha a kitaposott ösvényről kicsit letérnénk, máris elutasítás a válasz. Nem is extrém dolgokkal:

- Én szeretném feladni a csizmád, este pedig majd én szeretném levenni. - Ne, mert elrontod. - Elrontom?! Hogy lehet ezt elrontani? Ebben csámpázol teljes súlyoddal és semmi baja. - Na köszönöm. Szóval csámpás és kövér vagyok?! Múltkor is ügyetlenkedtél, rángattad. Erre vigyázni kell, gumírozott a hátsó része. - Akkor az összes többi cipődet feladhatom? Azok nem gumírozottak. - Ne fárassz már mindig valami hülyeséggel. - Jó, vedd fel egyedül, de egyedül is mész el. Nekem már nincs kedvem.