Meghitt erőszak

Párkapcsolatokban, családon belüli erőszak esetén egy férfit sokkal negatívabban ítélnek meg, mint egy nőt. Az igazságszolgáltatás és a közvélemény a nők felé húz.

A pszichológiai erőszakkal kevés tanulmány foglalkozik – nehezen tetten érhető. Fontos fajtái az érzelmi zsarolás és a közvetett erőszak. Ez az agresszió jellemzőbb a nőkre, már csak biológiai programozottságuk miatt is.

A férfiak azért okoznak súlyosabb sérüléseket a nőknek, mert fizikai alkatukból ez következik. Ha minden nő díjbirkózó lenne, akkor összevert férfiakkal lenne tele a kórházi ambulancia. A nő gyengébb testalkata miatt kerülő utakat keres agressziójának.

A nő rendelkezik a saját nemén belüli küzdelmek eszköztárával, sőt míg a férfivel szemben akár fizikailag is fellép, addig a férfi a saját nemével szembeni eszközeit nem használhatja a nőnél. A nők stratégiái pedig ismeretlenek előtte. Így sokszor tűr, és nem panaszkodik, hiszen nevetségessé tenné magát, ha arról beszélne, hogy őt bántalmazza az asszony.

Ma ötször annyi asszony panaszkodik férje nyámnyilasága miatt, mint amennyi az erőszakosság miatt.

Más vizsgálat eredménye is érdekes, mely leszbikus kapcsolatokat vizsgált. Ugyanannyira voltak erőszakosak, mint a hetero kapcsolatok.

A női agresszió a társadalmi megítélés szerint mindig önvédelem, de ha a férfi visszaüt, akkor ő brutális macsó, a társadalom ellensége.

Egyetemista lányok 29%-a ismeri el, hogy bátran megütötte partnerét, mert biztos volt benne, hogy nem lesz válasz erre, csak passzivitás és tűrés.

A cél: bűntudatot kelteni a célpontban, akinek köze van a másik szenvedéséhez. Látványosan kell szenvedni, és semmilyen segítséget nem elfogadni, lássa csak a szemét, hogy mit okozott a „szerencsétlen” áldozatnak. Akár súlyos következményei is lehetnek ennek a játszmának a játszmát elindító számára. Komoly sérüléseket, baleseteket okozhat magának. (Látszatra a partnere.)

Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak