dilem/ma

Nem is értem... minek fárasztom magam, hogy kiírjak valamit magamból, magamnak, magamról. Vagy valami ilyesmi. Kevésszer érzem magam esténként jól a bőrömben. Talán, mert rám ragadt a magyarság, vagyis azon része, ami a sírva vigadás, a minden jóban meglátom a rosszat, az általános türelmetlenség, a naplemente/csillagok látványának sem megélése attitűd.
Ide kívánkozik: https://www.youtube.com/watch?v=23R_o5DyijE
40 évesen talán ki kéne lépni a komfortzónából? Nem csak mondani? Tenni? Megélni? Élni? Elengedni? Szeretni? Sírni? Ugrani? Megázni? Énekelni, akkor is ha hamis, ha a szöveg nem pontos, ha magamnak sem merek? Levetkőzni, hogy hiányoznak akik elmentek, de nem foglalkozni azokkal, akik velem jönnek...

Hát ezt most jól nem értette senki, nem mintha bárki is olvasná. Ha valaki érti kap egy piros pontot /jelzem én sem/, 5 piros 1 kéket ér, 5 kék 1 zöldet, no és 5 zöld 1 pirosat!

Világbéke! :)