Aki sokat markol

Lakott a szomszédomban jó régen egy iparos ember, nevezzük itt most Feri Bácsinak. Hogy mivel foglalkozott, azt hagyjuk, nem lényeges, de az igen, hogy annak a szakmunkának csak egy igen kis szeletével foglalkozott. Semmi mással nem, csak azzal, akárhogy kérték. De azt az egy dolgot annyira jól csinálta, hogy messziről hozták hozzá a munkát, egy-két Barkasz, Zsuk, vagy Nysa mindig állt a ház előtt, biztosítva a munkát hosszú időre. Az öreg pedig csak szép komótosan csinálta és csinálta - határidőre. Azt hiszem az első ember volt az életben, akiről tudtam, hogy mester, ki is volt írva egy táblára a kapu felett.

Már kamasz voltam, az Öreg pedig kezdett visszavonulni, amikor megkérdeztem Tőle, hogy miért csak arra az egy dologra specializálta Magát. Az Öreg elmosolyodott a filteres Symphonia mögött, jelentőségteljesen rám nézett és csak annyit mondott:
- Aki sokat markol, az keveset fog.
Egy életre megjegyeztem.

Mostanság látszólag új szelek fújnak a BDSM háza táján. Sok ember sok közlendőjéből olvasható ki, hogy minden szerepet meg kell járni, hiszen aki jól csinálja, az nem domináns, szubmisszív, top, bottom, de még csak nem is switch, stb., hanem ezek meghaladásaként "kinky", aki minden és semmi egyszerre. Kinky, aki mindent kipróbál, semmi sem szab gátat az örömöknek és az élvezeteknek. No és persze megsokszorozódik a puncik és faszok száma is, akikkel játszani lehet. Ezzel még nem is volna baj, ez egy szabad ország kérem, ha kinky, hát kinküljön. Virágozzék ezer virág. Az viszont előfordult már, hogy megpróbáltak nevetségessé tenni embereket itt azért, mert ragaszkodnak egy bizonyos oldalhoz, vagy szerephez. Köztük engem is ért ilyen támadás a múltban, pedig senkivel semmi bajom nem volt, nem is nagyon értettem mi a probléma. Nem mintha most közelebb lennék, főként, hogy gyakran ugyanazok a torkok harsogják, hogy mindenkit el kell fogadni a vágyaival. Talán ez is a kinkség része lehet, egyszerre több mindent gondolni, még ha az ellentétes is egymással. Nem tehetek mást, elfogadom.

Megcáfolhatatlan tétel, hogy aki specializálja magát valamire, az azt jobban fogja csinálni, mint egy ezermester. Az évek során egyre jobban megértettem Feri Bácsit és hogy mi az Ő mesterségének lényege. Nem vonom kétségbe azt sem, hogy vannak ügyes ezermesterek, akik mindenhez értenek, én mégis asztalossal és kárpitossal szeretek bútort készíttetetni és annak még jobban örülök, ha ez nem ugyanaz a személy. Hiszek a specializációban, akár össztársadalmi szinten is, akár mint a kapitalizmus motorjában. Mestertől szeretnék mestermunkát és én is arra törekszem, hogy a magam területein az legyek, kiérdemelve a magam cégtábláján ezt a szót. Ezek az én korlátaim úgy tűnik. Vállalom.

És akkor még nem is volt szó a minden mögött álló vágyakról. Én nem vágyok másra, mint amit teszek, hirdetek, lehet, hogy ezzel kevesebb vagyok sokak szemében, de ez az ő dolguk. Ismerem ezt a vitát azokkal a haverokkal, akikkel idegen országokat jártunk meg együtt és nem akartak valamit megkóstolni, valamit amit én finomnak találtam, mondjuk mert rovarból volt. De gustibus non est disputandum. Jól van ez így. Nem akarok én sem megjárni más szerepeket, arra vágyom, hogy a vágyai alapján nőt rendeljek a vágyaim alá és ezt a kapcsolatot mélyítsem. A D akarok lenni a D/S-ben, semmi többet nem szeretek és szeretnék, ebben akarok még jobb lenni. De nincs bajom azzal, az más mást akar, mindenki gondolhatja, mennyire nem zavar a szubmisszió, de nem zavar az sem, ha ugyanaz a plug mindkét felet megjárja. Csak nekem hadd ne kelljen így élni, hiszem , hogy egy tartalmas életet le lehet élni domináns férfiként. CSAK domináns férfiként. Vagy "CSAK" szubmisszív nőként.