A siker kulcsa?

Megütötte a szemem egy mondat egy bejegyzésben. Megtehetném, hogy kommentet írok, ezért elnézést is kérek, de egész egyszerűen az túl hosszú lenne. És hasonlót máskor és mástól is olvastam, csak akkor valami más dolgom volt épp és elfelejtettem reagálni.

Nos, a mondat a következőképpen hangzik: "Nem azt mondom, hogy nincs sikeres ember dominancia nélkül, de a legtöbb sikeres férfi domináns."

Ugyan miben sikeres és miben domináns? Ezt jó lenne tudni azért, mert ez a mondat így, ebben a formában igen sánta. Végzett esetleg valaki valamilyen statisztikai kutatást a témában, hogy ezt így ki lehet jelenteni? Jó, maradjunk a BDSM-nél, hiszen ez egy ilyen oldal, feltételezem épp ezért, hogy a szexuálisan domináns a sikeres ember.

Lássuk közelebbről: ha a BDSM-ben domináns, akkor is borul a mondat legalábbis szerény véleményem szerint. Aki már beszélt fizetős dominával az életben (esetleg többel is), az elsőre meglepődött mennyi sikeres ember veszi igénybe a szolgáltatást, hányan csapatják le a munkahely és a pénz, az üzleti élet által megkövetelt domináns viselkedést egy kis szubmisszió segítségével. Nem beszélve a kapcsolatban élőkről, ahol sokszor cserélődnek fel a napközbeni nemi szerepek. Az elmúlt években én is találkozgattam ezzel-azzal innen és bizony sokan azon is megdöbbennének, hogy a hangos átlagemberek mellett miféle nem átlagos emberek mozognak itt a gyengébb nemből. Szubként, vagy switchként, de domináns férfira vágyva. Igen nagy pofára esés lenne nagytökű domként nekik menni az üzleti életben, a bukás garantált. A szubmisszív ember sok esetben korántsem gyenge embert jelöl, sokkal jobban viseli a kellemetlen ingereket a "domok" többségénél, a szubmisszió csak pihenés, egy kis önfeledt zuhanás, hogy aztán regenerálódva térjen vissza másnap reggel a melóban felfalni azt, aki oroszlánnak hiszi magát. És hány olyan van, aki a sikertelenségét kompenzálja egy kis pálcával, hiszen ott még lehet valaki.

És akkor érintsünk egy még nagyobb kört: azokét, akik egyenesen le is szarják a BDSM-et, domostól, szubostól, mindenestül. Ezeknek ha magas is a libidója, a legextrémebb dolog az, ha két kurva szopja le őket jó pénzért a jacuzziban egy vidéki wellnesshotel hétvégére kibérelt teljes szárnyában, vagy épp egy yachton az Adrián. Ezeknek az embereknek, ha szóba kerül a BDSM, az valami aberrált, beteges dolog és nem azért, mert megjátssza magát, hanem tényleg az neki. Még tovább megyek: az igazán sikeres ember reflektorfényben áll, tudja azt, hogy egy ilyen, a közvélemény szerint deviáns szexualitáson bármikor megcsúszhat, mint egy banánhéjon és az mindenestül magával rántja a mélybe. Egy élet kínkeserves munkával együtt. Lásd R. Kelly, lásd Eppstein. De még a vaníliára is van példa nem is olyan régről kis keresztény-konzervatív országunkban. De nem is ilyen magas a sikeres ember libidója általában, van egy szerető feleség, akitől esetleg elválik majd a siker csúcsán, hogy elvegye a tizenöt évvel fiatalabb és öt éve szigorúan papásmamásban kefélt titkárnőt. Vagy még az se. Bill Gates vajon hány kurvát tart a pincében? Nézd már meg az embert...

Ja, és még tovább megyek, a sikeres emberek egy része egyenesen aszexuális, nemhogy a BDSM, de még a vanilla se érdekli, sokkal inkább a költséges hobbijai, de sokszor még ez sem téma. Hiszen az üzlet egész ember kíván, ez az ő 24/7-je.

Én senkitől sem kívánom elvenni az érzést, hogy a szubok faszára húzása után a világ következik. Jó, ha dolgozik a tesztoszteron, sok köteg pénz forrása volt már ez is. Jó, ha az ember a szexualitásában is visszaigazolást kap. De hogy úgy általában a szexuális dominanciának a sikerhez nem sok köze van, ezt legalább olyan bátran jelenthetjük ki, mint az ellenkezőjét jelentő fenti alapvetést. Sőt.