Blog - Csend

Igen - Igen
Igen, leszek az örök... Igen, Veled együtt... Igen, Szeretlekem, Szerelem... (Ha pár évvel ezelőtt belenézhettem volna egy pillanatra egy időgömbbe, és ott a csodaszép hullámok felett megláttam volna szemeiben a Világot, ami most a miénk, utána mindenhol kerestem volna azokat a szemeket... :) Nem gondoltam volna, hogy itt találom meg; még kevésbbé, hogy már váltottunk pár levelet is... de akkor még nem néztünk egymás szemébe; amióta igen: Igen. :))

Harmónia
Szerintem ne légy szép. Legyél inkább harmonikus. Békében magaddal, az emberekkel, a Világgal. Így minden szép lesz, benne Te magad is. (A nőiesség a lényedből jön, ha mégis körömlakkal akarnád elérni, nem fog sikerülni.) :)

Határ-talanul
Van itt valaki, akiről közvetett módon tudom, hogy értékes, intelligens, szeretetre méltó nő. Követem az írásait és szorítok Neki így ismeretlenül is, hogy találjon rá a társára, akivel úgy élheti meg a vágyait, ahogyan szeretné. Neki is szól az írás, és másnak is, aki kezdi hitét veszteni. Nekem a bdsm-szex a határtalanság nélkül volna értelmetlen... Éppen az a lényeg, hogy átadhatom magam teljesen. Olyan partnerrel, társsal lehetséges csak ez, akire rábízod magad, akiről tudod, hogy...

Csendes boldogság
Korábban azt gondoltam, hogy a boldogság boldog pillanatokat jelenthet. De itt van... :) folytonos mosolypillantás, átölelő selyemnyugalom, napkitörések szenvedélye - a teljesség. Nem lehetetlen... Megvalósult. :) (Nem dicsekvés - biztatás. Monogám szeretetteljes párkapcsolat, és itt indult.)

Ex-Bemutatkozás
Csend - megszólaltatható. Ha van itt Valaki, aki nem vadat űzni, újabb és újabb élményörvényt szítani jött ide.. hanem nyugalmat is keres; biztonságot, szeretetet, meleg fészket, odaadást, családot szeretne, olyan nővel, akinek szexualitása az alárendeltségben nyílik ki és a fájdalom gyönyörűségét is imádja megélni, az élet egyéb területein viszont mellérendelt szövetséges, valódi társ... akkor lehet, hogy érdemes beszélgetnünk... Csak annak érdemes írnia, aki független férfiként olvassa a...

Prométhea
Viszem a sziklám, örökre kaptam Szállanék újra örvénybe pattan a Vágy csörren a lánc... Viszem a sziklám, örökre kértem Repülhet rajta ígérte szépen a Hullám csörren a lánc... Viszem a sziklám, örökre tartom Úszom lebegve égben és parton új Világ csörren a lánc... Viszem a sziklám, örökre érzem Legbelül őrzöm mosollyal nézem új Otthon csörren a lánc...

Visszaérző
Illatok kúsznak a fejembe, és telnek a szemeim könnyel... Tudom, hogy a pohárban felfelé törő apró gyöngyök felett nem hallhatom többé a gondolatokat, amikkel átvezetett minket csillogóan örvénylő mélységekbe... Tudom, hogy nem láthatom többé, ahogyan reggel világot látnak a szemei és isszák a rajongást az enyémekből álmosan, de máris kajánul, amitől félénk leszek és boldogan várakozó szerelmes. Tudom, hogy mindez elsüllyed lassan és a fájdalom múlik az idővel; léleksimogató emmlékkincsek...

Véletlen "tetszik"
Úgy döntöttem, ha már ott nem jelenhet meg, leírom így; mert egy gomb óvatlan megérintése miatt, volt aki azt gondolta, megőrültem :) A "Körök" című bejegyzéshez: "Hasonlóképpen jártam, mint itt valaki más is már, csak ő még kínosabb módon, véletlen "tetszikeltem" eme blogbejegyzést, ami annyiban tetszik, hogy mindig mosolyogni szoktam a blogoló írásain, annyira az élettől elrugaszkodottak. A véleményem továbbra is: emberek vagyunk, és nem vágyak halmaza; és azt hiszem, nem csak...