Blog - bepisilsz (3/3)

Közhely-fűzér
Néha a kiégett tarlón -- szúrós, sebző, otthagyott maradék Sétál mégis az esztelen magát másokkal mérő menekvő -- S olykor ilyenkor kor- talan eső ömlik rá megint s éni kezd Rámosolyog a nap a felhők között és talán megjelenik a talány.

Tudatalatti
Láttam a boldogságot én. Lágy volt, szőke és másfél mázsa. Kosárral ölében ment, ment a padlásra Mint belek alagútjain az örök anyag. Általam vagy, mert meg én láttalak....

Egy nyári délután
Ez most egy rendhagyó történet. Rendhagyó, mert "szerepcserés" -- pedig csak magam vagyok. Voltam. Pár éve történt. Egyedül töltöttem a hétvégét, a család vidéken volt, rokonoknál. Nekem hétfőn üzleti tárgyalásra kellett utaznom, Németországba. Arra pedig fel kellett készülnöm. Nem sok kedvem volt hozzá. Fáradt voltam. "Kiégett" -- bármit is jelentsen ez a szó. Nem éreztem motiváltságot, inkább apró szorongást, mert tudtam, hogy fontos lesz ez az út, a bemutatkozás (egy hosszabb...

Amikor úgy érzed, már nem bírod tovább
Igen, akkor. Akkor akarlak látni. A szemedbe nézni. Megérinteni. Látni a kipirult arcodat. Az összeszorult térdeidet, a megfeszülő kezedet. Most hátradőltem, elgondolkodtam. Vajon a kezed a hátad mögött van-e épp, összekötve... Vagy épphogy szabadon, kétségbe esetten az öledbe gyűrve, combjaiddal összeszorítva... Megejtő kép mindegyik. Megcsókolom a nyakad. Megsímogatlak. Hisz látom, hogy az enyém vagy. Hogy küzdesz. Szeretném látni, amikor elveszted a kontrollt, de az még ráér....