FELELŐSSÉG-FELELŐTLENSÉG?

Miért élvezi a sub, ha bármit megtehetnek vele? Miért élvezi a mazochista a fájdalmat? Mi motiválja őket, akár tudat alatt is?

Ebben a témakörben gurult el a gyógyszerem ma. Kicsit kívülről okoskodom, mert se mazochista, se szubmissziv hajlamaim nincsennek, de még szadistának is csapnivaló lennék. De talán tapasztalatom van egy hangyányi a másik oldalról nézve és az emberi viselkedés mechanizmusai témakörében is tovább jutottam, mint a Coelho facebook idézetek olvasgatása. Na vágjunk is bele!

Szubmisszív átad. Átadja önmagát, a döntéseit. Rengeteg dologban kell döntenünk a hétköznapokban. Úgy érezzük néha, hogy egy forgószél közepén vagyunk, ahol csak elrepülnek mellettünk a dolgok. Csendet szeretnénk. Nyugalmat. Békét. Az agyunk állandóan zakatol. Ezt lehet, azt nem szabad. Ez erkölcsös, ez nem az. Saját magunkat tartjuk ketrecben. A domináns fél magára veszi ezt a terhet, jó irányítónak ez talán nem is teher. Irányítása alatt nem fogja a szubot a saját agyacskája, gondolatai. Szabadon átélhet mindent. Az élvezet hullámai töltik ki az egó helyét. Megkapja a gondolatnélküliséget, boldogan teljesít mindent és bármit…

A mazochistát a fájdalom vonza….vagyis kezdetben nem teljesen. A fájdalom és a kéj idegi impulzusai átcsengenek egymásba. Elviseli a fájdalmat, mert a fájdalom lecsengésekor megjelenik a kéj. Majd később ezek annyira összekapcsolódnak, hogy egymástól elválaszthatatlanok leszenek. Szinte Pavlovi reflexként fájadalom-élvezet.

Mind a kettőnek a csapdája, hogy egyre több kell belőlük, egyre több és egyre nagyobb. Aki ezeket megízlelte, örökre rabjává válik és mint egy szakadékba zuhan egyre mélyebbre. Nem elég neki semmi, ami ennél kevesebb. Több és több és több kell. Vonza, mint éjjeli lepkét a gázlámpa fénye, hiába tudja, ha túl közel megy elhamvad…Közel fog menni.
Ha felelőtlen ember kezébe kerül egy ilyen kis pillangó, megégeti magát alaposan. De vajon tanul belőle? Nem, nem tanul. Még inkább vágyik. Fél, remeg, visszahúzódik a barlangjába, tétovázik, majd ugrik. Legtöbbször megint egy égetésbe… Ez a törvény. Láttunk ilyet ezret és még fogunk is számtalant…

FELELŐSSÉG-FELELŐTLENSÉG?

„A boldogság majdnem mindig felelőtlenség. Azokban a rövid pillanatokban vagyunk boldogok, amikor lehunyjuk a szemünket.”
/José Eduardo Agualusa/

Legyünk felelős "pillagótartók" ha lehet, hagy lehessenek felelőtlenek egy picit! Hagy csukhassák be a szemüket egy szempillantásra elégés nélkül… 😉


U.I.: Ha valaki olyan oktondi, hogy felgyújtja szememben a tüzet, akkor persze vessen magára. El fog benne égni alaposan…:P