Ezt mondjuk pont utálom magamban

Már jóideje tudom magamról, hogy minél kielégítetlenebb vagyok, a szadista vágyak annál jobban erősödnek nálam. Pedig ugye önképem szerint engem inkább domináns vágyak jellemeznek, és a szadizmus alig jellemző rám....

Megállva a fantáziaképeknél, ez sem tipikus szadizmus. Nem a másik fájdalmát élvezem benne, csak így robbanna ki belőlem az indulat. Ahogy, ha éhes vagy, akkor szépen, késsel-villával eszel. Ha majd éhen döglesz, és úgy jutsz valami finom ételhez, szarsz az illemre, csak zabálsz, tömöd magadba két kézzel, ha kell. Ez az indulatvezéreltség bennem a szadizmus(ak nagy része... Van még a határfeszegetős-játékos szadizmus, de más az kalap...).

Most meg totális indulati káosz van bennem. Olcsó, ocsmány pornókba illő szadista jelenetek pörögnek homlokom mögött, kemény szexszel. Ha ráeszmélek, vált a film:
De hát szegény Cicamacim, most megpróbáltatást áll ki, napi szurik a hasba, vizsgálatok, most legszívesebben lekötözném, és addig kényeztetném szanaszét, míg össze nem vizeli magát. Hiába ellenkezne, nem tudna menekülni a kéj előtt... Snitt!
Bazdmeg, még egy napot bírjá'má'ki! Nincs szex, kell az utód, csókolom van. Jó akkor nincs szex csak... snitt!
Akkor csak a szadizmus... Szex nélkül. Keményen. Snittbazdmeg, mondom snitt!

Nem szeretem ezeket a szadista képeim, és utálom, ahogy erősödnek és durvulnak bennem. Pontosan tudom, hogy ha utat engednék nekik, utána megbánnám, sőt, szégyellném. Nem mintha kifejezett bajom lenne a szadistákkal, vagy rossz dolognak tartanám, csak nekem más az önképem.

És bár nagyon várom azt a remélem nem túl távoli jövőt, amikor egy darabig már csak farkaspózban nyomjuk Cicamacival, de akkor legalább magamon segíthetek majd. És megint visszakapom a fejem...

https://www.youtube.com/watch?v=-jtJPFPHfgM