Ha meglesz az öt...

"Ha meglesz az öt, akkor ebből posztot írok!" Persze ez is önbecsapás volt, hiszen már a "Ha"-nál tudtam, hogy lesz, ami lesz, ebből posztot írok. Úgyis illik a selfmade legódom sorozatba. De azért az öt az mégiscsak jó lenne, pörög rá a tízes számrendszer csapdájába hullott/született elmém. Az úgy mutatós.

Merthogy mióta elhatároztam, hogy helyre rakom magam, megint beélesedett a párszor már hamvába holt "megyünk futni" project. Aztán ez azóta már pont elérte a "kurvára elegem van belőle" szintet, szóval valamit csinálni kellett, hogy motiváljam magam.

Letöltöttem egy ilyen futós appot, ami kirajzolja térképre, merre mentél, mennyit futottál, mennyi idő alatt... És igazából fogalmam sem volt, hogy az elmúlt két hétben mennyit "futkostam" (értsd az elején futottam, utána meg, az itt bevallottnál jóval nagyobb arányban a beleimet húzva vonszoltam magam) naponta.

Férfiember vagyok, az egyetlen ismert mértékegységem a távolságra a 30 centi, és valljuk be, az se túl pontos (mindig kisebbre becsülöm a dolgokat annál, mint amekkorák...).
És tegyük hozzá, magyar vagyok, tehát nálunk már-már hagyomány a numerikus esztétika, azaz az optimista statisztikának azon ága, hogy kényszeresen keressük azt a számot, ami még mutat is valahogy a valóság ellenében.

Szóval nálam ez a távolság. 5. Kilométerben. Már tudom, ennyit futok mostanában, és büszke vagyok rá.

Persze ha futás, akkor annak van sebessége. A sebesség meg ugye megtett út/eltelt idő. Na azt baszhatod. Azt el nem árulom. Mások is vannak itt, akik netán sportolnak, és az elmúlt egy évben, nem úgy, mint én... Epizálva:"négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel"*... Maradjunk annyiban, hogy jelenleg az avatárom egy etikátlan tartásban nevelt galapagosi óriásteknős, akinek ellőtték a bal hátsó lábát. De azért még így is baszom nagyot tud ám lépni egy kis ékszerteknőshöz képest, jó'van!?

Aztán a terv, hogy a futkosásból futás lesz, aztán ha a futás már jól megy, lehet növelni a távolságot. Mit mondjak, nem holnap fogom a Feszty-körképet Simon András stílusban hengerpalástra vetítve Google mapsra rittyenteni...

De a lényeg, hogy futkosok. És habár ti nem látjátok majd, de e mögé a poszt mögé rögzítem a távot is, meg az időt is, önmagamnak, viszonyítási alapként. Jó lesz majd visszanézni a fejlődést sokára, ha most tényleg sikerül nem abbahagyni menten a futást.

Mert baromira irigylem azokat, akiknek állítólag a sportolás boldogsághormont termel. Nekem legfeljebb a "HáHülyevagyol?!" és a "Jóvanazúgy" gondolatokért felelős hormonokat termeli a sport. És az még a Dalai Láma szerint sincs köszönőviszonyban a boldogsághormonnal.

És ezen az se segít, hogy az app felülinformál. Futás után megállok, mert ideje enni már, jé itt egy gyroszos. Akkor túrjuk be, némá, nem kiírja, mennyit fogytam? De. Kirírja. Úúúúdesok! Az mennyi??? Hány kalória is van egy gyroszban? Hát nem pont ennyi?! De, pont ennyi...


https://www.youtube.com/watch?v=FvRIoYzqhS0

*(Ezúton köszönet a teljesen logikus javaslatért egy fekete madárnak, aki nem hattyú:) https://verspatika.wordpress.com/2008/12/08/varro-daniel-reggel/