Mi kell hozzá?

Egy ideje érik bennem ez a bejegyzés...
Mostanában sokszor szembesültem azzal a "kiégéssel" , hogy itt nem lehet ismerkedni. Hát, hogy a frászba ne lehetne itt ismerkedni, ha nekünk összejött? Nem hinném, hogy az egyetlen valamire való szub nőt halásztam volna le az oldalon, aki akart is valamit az élettől... Sőt, tudok még jópár csendes párról, akiknek sikerült... Szóval a helyett, hogy ráfeszülnénk az "itt miért nem lehet ismerkedni"-re, lássuk egy kicsit a pozitív oldalt, hogy nekünk talán miért sikerült? Oszt ha valaki talál benne valamit magának, vigye el ami kell.

- Van-e szándék?
Jó ideig beleforrasztotta az alapvető kérdést a magyar alter köztudatba Lovasi. És nem tette hiába, tényleg az első kérdések egyikének kell ennek lennie. Nekünk volt szándékunk. Akartunk párt, ténylegesen, akartunk valós kapcsolatot, sőt a kapcsolatra lépés után is szándékunkban állt fenntartani ezt a kapcsolatot, és jelentős változásokat tenni ezért (pl: összeköltözés).
Ez a keresés kezdeti szakaszától fontos, részint tudtam hogy mit keresek, tudtam, hogy hosszútávú kizárólagos párkapcsolatban szeretném megélni a ds-t, és ehhez keresek partnert. Tudtam, hogy ezért ki fogok lépni a reg mögül, nem hazudtam e kapcsán se magamnak, se másnak. Ha olyanba botlottam volt véletlen, akivel ezt nem tudtam volna kivitelezni, azt elengedtem (pl. párkapcsolatban élők, csak laza kapcsolatot keresek, stb...)

Így belegondolva, még Cicamacival is mindkét oldalról néhány kemény határhúzásunk, hogy ha ezt együtt akarjuk csinálni, akkor annak így kell lennie. De jobb volt így, volt lehetőségünk tudatosan elfogadni a másik feltételrendszereit, nem himihumi, majd lesz valami módjára alakultak a dolgok.

- Értékrend szerinti választás.
Ez lényegében a van-e szándék folytatása. Tudtam, hogy egy olyan nőt keresek, aki hosszú távú kapcsolatra alkalmas, és abban engem is "elszenved szeretetben". És szerettem volna, ha ez a nő majd a gyermekeim anyja lesz. És szerettem volna, ha ezzel a nővel elmerülhetünk a BDSM-ben. Ez volt a "gócpont", az értékek magja. Ebből sok minden levezethető. Például tudjon dönteni, legyen kitartó, már ne bulizni akarjon, ne most akarja felfedezni az életet, múljon el 25, ő is családról és gyerekről fantáziáljon... Sorolhatnám hosszan, de minek, mindenkinek a saját értékrendje tisztázása a fontosabb.
Ha a központi értékrendszer elemei nagy részt pipálva voltak, akkor a további ismerkedésnek volt értelme, és ott be is húztam a féket. Mert a központi értékek megléte mellett fontos dolog a:

- Rugalmasság / zöld mókus esete:
Az elképzeléseim szerint egy alacsony, hosszú barna hajú, szub lányt kerestem, aki még fel volt ruházva pár tulajdonsággal.
Cicamaci magas, rövid szőke hajú brat volt. De miután úgy láttam, hogy a központi értékeket kipipálhatom, a többi fölösleget elengedtem. Kisebb
Mert bárkit találsz, annál a fantázia tud kreálni még jobbat. Csak nem biztos, hogy az létezik is - akárcsak a Zöld Mókus. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy meddig megy el tökéletes keresésében, de ha senki sem jó, akkor gondold át, nincs-e rosszul kalibrálva az intelligens kockázatvállalásod (talán így fordítják magyarra az intelligent risk taking-et). Szóval meg kell húzni a határt: "És vele megelégszem". És az legyen tényleges elégedettség. Még ha ez néha kemény döntésekkel és lemondással is jár. Nem hiányzik, hogy Cicamaci nem barna, azóta úgyis vörös már. :D

- Élettársak, exek kérdése.
Ez persze célspecifikus, el tudok képzelni egy olyan felállást, ahol elvárt, hogy a másik fél párkapcsolatban éljen, aki ilyet keres, tudjon róla, és állítsa tótágasba az érvelést. Részemről itt egy nagyon rossz pontba botlottunk bele, az én céljaim mellett semmilyen értelmes magyarázat nincs arra, hogy az akkori hátteremmel hogyan jöhetett össze egy kapcsolat. Szerintem néha ezt még Cicamaci sem érti. Igen, amikor mi megismerkedtünk, távkapcsolatba kezdtük bele, és én együtt éltem az exemmel. És bár én az exemmel már lezártam a dolgokat, (kivéve, hogy barátságot szerettem volna megtartani), rohadt nehéz egy helyzet volt, hatalmas vitáink voltak e miatt is... Nem tudom racionális megokolni, miért tartott ki Cicamaci, javaslom ebben ne rólam/unk vegyél példát. Előző fejezettel összevetve: Ha szeretői kapcsolatot keresel, akkor úgy viszonyulj az élettársak kérdéséhez, ha hosszú távú kapcsolatot, mindkét fél részéről legyenek az exek lezárva. Mentségemre, amikor nyilvánvalóan felborult a képlet a másik oldalról, nagyon gyors szétköltözés lett belőle.

- Kudarctűrés.
Igen, ez megkerülhetetlenül kötelező része a történetnek. Néha tele lesz a tököd, néha eleged lesz, mert kábé a lottóval egyenértékű, ha az első levedled bejön. Ha eleged van, kicsit hanyagold a párkeresést. Max. beszélgess. Vagy azt se. De pihend ki magad, hogy ne cseszd el, ha véletlen épp egy alkalmas partnerre akadnál.

- Szerencsefaktor
Szar dolog, de kikerülhetetlen. Álmodoztál már arról, hogy beléd habarodik Brad Pitt? Vagy épp Angelina Jolie? Na, ők is elváltak... Szóval ilyen ez, nincs ráhatásod, de kell bele egy jó adag szerencse is. Amíg kerül, igyekezz sztoikus hűvösséggel tudomásul venni, ha meg megtalált, próbáld meg el ne feledni, hogy milyen szerencséd volt. Akkor tovább tart majd a bármi is.

Valószínűleg még egy szakajtónyi dolog közrejátszott. Aki szintén szerencsésen párt talált itt, nyugodtan egészítse ki, amivel azt érzi, ki kell. Hátha ezzel táplál egy kis reményt, hátha ezzel ad egy kis kitartást, hátha ezzel kicsit szebb hellyé teszi a világot.

Az általam ismert legjobb összefoglalást pedig ezek a Fiúk hozták össze:
https://www.youtube.com/watch?v=5so96J45Xho&ab_channel=1GMusicChannel