Még mindig minek nevezzelek

Amilyen simán meg tudtunk egyezni az "Azúrné Cica Maci" formátumban, olyan nagy harcot vívtunk a gyerek keresztneveit illetően.
Olyan típusú ember vagyok, akinek elég tágak a határai, kevés dologhoz ragaszkodom, amihez viszont igen, ahhoz eléggé.

És hát a gyereknek mindig a legjobban akarja az ember. Ez az evolúciós "csak az utódnak jobb legyen" nyomás egyébként vicces dolgokat eredményez. Hiába mondod egy férfinak, hogy átlövöd a szívét, kihúzott mellkassal és fegyvernek látszó tárggyal fog feléd indulni, hogy "idelőjjé' gyökér, mer ha odaérek meghalsz!". De vedd célba a családi ékszert, egyből könnyes szemmel omlik össze, és bármit teljesít, csak "légyszi inkább szíven lőjj"! Tiszta evolúció.

Nohát, tudni kell még, hogy a nevemben elburjánzottak a keresztnevek. Egyrészt azért, mert a vezetéknevem is keresztnévnek álcázza magát, másrészt azért, mert két keresztnevem van. Na most, egy átlag, normális ember az első keresztnevét használja. A második fölösleges koloncként idegesíti minden olyan helyzetben, amikor a hivatalos papírra ki kell írni a teljes nevet. Én viszont a "középső" keresztnevemet mindig is ösztönösen gyűlöltem és elutasítottam. De annyira, hogy a családi legendárium szerint, amikor még nem tudtam beszélni, a fő keresztnevemre vagy nem reagáltam, vagy csak röhögtem rajta, míg a másodikra már simán hallgattam. De 'Desanyám próbálkozott tovább, hiszen azt a nevet apám adta, háta. Valahol bukott el ez a kereszt(nev)es háború, amikor már tudtam beszélni. A fegyverletételt megelőző ütközet 'Desanyám és köztem:

- Na, ki a Cu3(CO3)2(OH)2?
- Hát az Azúj!
- És ki az Azúr?
- Hát én.

Kamaszkoromig vagy a világból ki lehetett kergetni, vagy ölre mentem, ha valaki az első vezetéknevemen hívott. Olyan 14-15 éves lehettem, mire eljutottam a Nirvana lépcsőin arra a fokozatra, hogy gőgös megvetéssel elviselem, ha valaki azon a néven illet, de már nem vágtam pofán érte a másikat.

Tudom, ez ezerből, ha egy eset, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy 2 keresztneve legyen, mert mi van, ha az Utód olyan szinten zsigerből gyűlöli a nevét, mint én. De Cicamaci (ismertnek vett szülői nyomás alapján) meg ugye szerette volna, ha az ő vezetéknevét is örökölte volna a gyerek.

- Semmi gond, örökölje.
- De úgy meg nagyon hosszú lesz a neve.
- Semmi gond, akkor túl hosszú lesz.
- De nem, abba nem egyezek bele, mert szegény gyerek, letörik a keze, amíg leírja, és utálni fogja a hosszú nevét.
- Akkor kapja csak a tiédet. (Valahogy ez a név továbbvitele engem nem izgat. A nevelésem viszi tovább, az sokkal inkább én vagyok, mint a családnév. És a családi nevem nem nemesi származású, sem más híres emberek a nem csüngenek a családfámon, hogy megőrözni érdemes legyen.)
- De az nem jó, úgy meg olyan, mintha nem lenne apja...
- Akkor marad a hosszú név. Úgyis ritkán kell kiírnia a teljes nevét.
- De miért nem vagy kompromisszum kész?
- A családi nevét Te választod. A keresztnevét te választottad, én csak leokéztam. (Ez valahogy úgy van, hogy a nők nagyjából a 7. szülinapjukra eldöntik még az ükunokáik nevét is, Azúr meg akkor kezdene el gondolkodni ilyesmin, ha már tudja az Utód nemét.) Egy dologhoz ragaszkodom, a két keresztnévhez. Ennél több kompromisszum itt most nincs.
- Akkor nem szülök gyereket.
- Akkor szül más gyereket. A macskád meg majd úgy hívod néni korodban, ahogy akarod.
- Akkor...

Na, ezt az beszélgetést úgy heteken át képzeljétek el, oly' módon, hogy néha már-már az érveket az egymás felé nagy sebességgel repülő bögrék és tányérok szünetébe szúrtunk be a lakás két szegletébe telepített erődítményeink mögül. (Oké, ebbe most lehet, hogy keveredett egy kis epikus túlzás. Nem építettünk erődöt, mert abban úgy mi lenne az izgi? Sokkal ritkábban lehetne örülni a találatnak.)

Aztán a tegnap írt vezetékneves kérdéskör tette helyre ezt a kérdést is. Szóval már mindenki boldog. Illetve...
- Miért katolikus, miért nem református esküvő? (Azúr Vs. Desanyja)
- Hány gyerek legyen? (0-1-2-3, Endometriózis Vs Cicamaci Vs Azúr Vs Csok.)
- Miért kell a né? (Macianyu Vs Azúr)
- Legyen-e vadhús a menüben? (Azúr Vs Pénztárca és Józan Belátás)
- Kell-e egyáltalán ilyen nagy esküvő? (Azúr Vs Covid-19)

Nem is értem, miért nem divat manapság megházasodni.