Minek nevezzelek?

Azért zajlanak nálunk a dolgok a háttérben. Például kezd kitisztulni az esküvő menete.
Felkelünk... (Én felkelek, Ő nem is aludt...), elmegyünk a templomba, ő is igent mond, aztán elmegyünk a polgárira, megint igen mond, és beírjuk a nevünket a nagykönyvbe...
És itt volt egy kis fennakadás.

Birtokló típus vagyok, és régimódi, számomra jó érzés lesz látni a "né" képzőt Cicamaci neve elején. Számára kevésbé, de vita nélkül rábólintott (milyen mázli, hogy ezt a nőt veszem el...). Úgy gondolja, hogy a "né" egy avitt, és hímsoviniszta elnyomó korszak jelképe, ahol a nő a férj tulajdona. Igaza van, épp ezért szeretem.

Mentségül, ha a hagyományunkban benne lenne mondjuk a "fé" képző, a feleség család neve mögé aggatva, én tök büszkén venném fel az ő nevét is. Hát persze hogy', már a bemutatkozáskor a mellem döngetném, hogy egy ilyen nő lett a feleségem... Ráadásul akkor már majdnem olyan gecimenő monogrammom lenne, hogy rock örökzöldökekben énekelnének meg:

https://www.youtube.com/watch?v=fGDQ9IukMOc&ab_channel=TheCoolestPersonEver

De sajna "fé" képző nincs.

És itt jön az érdekes csavar a névválasztás történetben, ezt figyeljétek!
"A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek házasságot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet."
Ugyanakkor
"Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke a szülők közös házassági nevét viselheti."
Lefordítom: Ha az anyai ágú nagypapa nem szeretné, hogy kihaljon a családi név, de férfi utód híján az unokába vetné utolsó reményét, akkor azt simán meg lehet oldani. Kivéve, ha Te, mint férj, szeretnéd a "né" képzőt, mert akkor a gyerek nem kaphatja meg az anyai ágú családi nevet. Miért? Csak mert sajt. Ez van. Ez olyan, mintha a törvény előírná, hogy egy értelemben rendelhetsz fehér és vörösbort is, kivéve, ha halat akarsz enni, mert akkor csak fehérbort rendelhetsz, bunkó.
Én szeretem a régimódi dolgokat, de ez azért nálam is kivágta a biztosítékot, mivel nem látok semmilyen rációt a törvényben, ellenben csalódott nagypapát igen.

De hála istennek a gyereknek a neve mellett nemzetisége is lesz, ami ugye magyar. És milyen a jó magyar ember? Ha találkozik egy törvénnyel, szabállyal, előírással, már olvasás közben azon gondolkodik, hol van rajta a kiskapu. És kerítettünk is egy ismerőst (mert ilyen helyzetekben mindig van egy ismerős...) Hívtuk is egyből Őt, Akit Nem Nevezek Nevén, hogy édesjóistenem, hát hirtelen aláírtunk valami névizét az anyakönyvvezetőnél, aszonta a gyereknél lőttek a két családnévnek, de mi pont úgy szeretnénk, te vagy a szakember, mit lehet csinálni ilyenkor. Ő meg lement egy emeletet, vagy letelefonált a részlegre, és mondta, hogy ne izguljunk, ha megszületik a gyerek, gyorsan beadunk egy névváltoztatási kérelmet, és el fogják fogadni. (A letelefonálás is azért kellett, mert úgy olvastam, a névváltoztatási kérelmek elbírálásánál figyelembe kell venni az aktuális jogszabályokat. ÉS a jogszabály feketén-fehéren -na jó, kicsit színesebben, de világos színekkel- írja le, hogy ilyen esetben nem lehet a gyerek két családi nevű. Na, ez pont az a jogszabály, amit ilyenkor nem szoktak figyelembe venni. Mázli, hogy válogatni is lehet, melyiket veszik figyelembe, melyiket nem... Olyan ez, mint autópályán a sebességkorlát...)

Ennyit meg nekem simán megér egy boldog nagypapa és egy "né" képző.