Mű-írás

Időről-időre néha vannak olyan dolgaim, amire kissé rácsavarodok. Pörgök rajta pár napig, örülök neki, aztán ha nagyon nem akar értelmes dologgá formálódni a dolog, akkor kissé elengedem, ha meg igen... Hát általában a rácsavarodásom mértéke sosincs egálban a dolgok értelmességével. De nekem jó, örömet okoz.

Rég nem írtam művészi igénnyel. Most kicsit megpróbálok visszatalálni ehhez - és ez most minden szabad időm felemészti. Egyelőre csak régi írásokat porolgatok le, először a mesét posztolom, megnézem, milyen visszajelzések jönnek. Talán egy egységes történetté rendezem Ecz-et is... Aztán meglátjuk. Lehet persze, mire kiposztolom a mesét, elmegy az egésztől a kedvem.

De amit most legjobban élvezek, hogy kezd visszatérni a művészi látásmódom. Amikor figyelmesebb vagy a dolgok mélyebb jelentésrétegeire, amikor "keresed" a témát (vagy tudatosan nem is keresed, épp érzékenységed miatt találnak meg.). Aki ír, talán érti mire gondolok...
Aki nem ír, annak talán ezzel a példával tudnám megmagyarázni:
Ismeritek a sztereogrammot? Azt, amikor ismétlődő képekből, vagy "zaj" képből, a benne lévő apró torzításoknak köszönhetően elrejtenek egy 3D-s képet? Csak egy pontra kell fókuszálni, be kell kicsit bandzsítani, és egyszerre csak megjelenik a 3D-s kép. Ha sose néztél még ilyen képet, akkor azt javasolják, hogy közelről rögzítsd a szemed egy pontra, majd lassan távolodj el a laptól. Aztán ha belejössz, egy pillanat alatt rá tudsz "bandzsulni" a 3D-s képre.

(Mindjárt töltök fel 1-2 ilyet a galériába). Na, ilyesmi a művészi látásmód, csak mentálisan/emocionálisan...

Például. Ha egyszer jelenne meg egy verses kötetem, akkor Tandorira emlékezve, tuti a legelső vers ez lenne:

"Puszta létige árvasága"












van










(Szeretem ezt a látásmódot.)

https://www.youtube.com/watch?v=gV4j105Cztw